Egy gentleman kereskedő

kkovacs , 2020. 07. 12., v - 10:20
Belatiny pezsgő újsághirdetés

A környékbeliek közül talán nem sokan ismerik a tényt: a velencei pezsgő egykoron nemzetközi hírű volt. A Braun Testvérek (később Belatiny Braun Arthur, majd Belatiny Arthur) velencei pezsgőgyárában helyi borból készültek a Domino és a Belatiny nevet viselő márkás pezsgők, amelyek az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyertek.

De mi köze ennek Kápolnásnyékhez? A hamarosan nyitó sörfőzde tulajdonosa, üzemeltetője Belatiny Artúrról kapta a nevét.

Belatiny Artúr Budapesten született, 1869. október 18-án. Közgazdasági szakíró, pezsgőgyáros és bornagykereskedő. A budapesti kereskedelmi iskola elvégzése után tanulmányi és üzleti utakat tett Nyugat-Európában. Hazatérve előbb saját pezsgőgyárát fejlesztette, később a földművelésügyi minisztérium alá tartozó Országos Központi Mintapince főbizományosa. 1920-tól 1930-ig a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságának, több jelentős bank- és iparvállalat igazgatóságának, valamint számos tőkés érdekeltség vezetőségének tagja. 1927-től felsőházi tag.

Belatiny Artúr

1844-ben Kossuth és Batthyány műipari kiállítást rendeztek Pesten. Megvolt hozzá az új keret: az elmúlt évben alapított Országos Iparegyesület. Ezen a műpari kiállításon feltűnt egy fiatal pesti „ecetgyártnok“, név szerint Braun Lajos. „Gyárrendező szelleme és ügyessége“ megérdemelte azt az elismerő diplomát, amelyet újabb történelmünk legdicsőbb alakjai írtak alá. A Braun-testvérek, néhány évvel azelőtt fejezték be sorsdöntő utazásukat. Azóta, hogy 1600 táján Wittenbergből átköltözött a família egyik ága Bécsbe,. mindössze két ilyen nevezetes út volt a Braunék történetében.

Először a Braun-testvérek száz év előtt Bécsben keltek útra. Az Első Ferenc gőzhajóra szálltak, a nevezetes masinára, melyet Széchenyi ösztökélésére indítottak el a Dunán. Braunék az Első Ferenc gőzhajóról tették lábukat a pesti kikötő deszkájára. Pestre jöttek szétnézni s holtig itt maradtak, mint úttörői nemcsak az ecet-, hanem a modern likőrgyártásnak is.

Magyarul keveset beszéltek Braun Lajos és József, de kevés magyar volt, aki őszintébb lelkesedéssel tette magáévá a negyvenes évek halhatatlan reformereinek kezdeményezéseit, mint ez a két ecetgyáros. Amikor a kiegyezés után megnyílt a tehetséges magyar vállalkozók előtt az érvényesülés útja: Páris, Bécs, Trieszt, Barcelona, Brüsszel, Köln és Jamaica nemzetközi kiállításainak aranyérmei mutatják a pesti likőrgyártásnak a Braunok nevéhez fűződő világsikerét.

Belatiny (Braun) Artúr ősei a XVII. században Mainzból települtek Magyarországra. A nemességet Belatiny Artúr apja kapta meg 1903-ban. A családi likőrgyárat 1893-ban alapították, hozzájuk fűződik a Hubertus likőr megalkotása is. Az ifjú Artúr budapesti kereskedelmi főiskolai tanulmányait követően Franciaországba, Németországba és Olaszországba ment tanulmányútra.

A kétéves franciaországi (Épernay) állomás volt fénypontja a komoly és becsvágyó ifjú életének. Mercier pezsgőgyárában új módszereket, új szempontokat, új barátokat talált, őt magát megkedvelik s mikor tanulmányideje letelik, állással, biztos egzisztenciával kínálja meg Mercier. Champagne-ból elég volt, siet vissza Budapestre s megkezdi pezsgőgyártó működését. Hatóköre kicsiny, eszközei fogyatékosak. Tanulsága és lojalitása megszerzi számára a sokkal nagyobb keretek között mozgó társainak elismerését. Ő lesz az elnöke a magyar pezsgőgyárosoknak.

1900-ban Velencén készített pezsgője a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert, később a földművelésügyi minisztérium alá tartozó Országos Központi Mintapince főbizományosaként tevékenykedett. A filoxéravész után komoly szerepet vállalt a velencei szőlőterületek újratelepítésében is.

Így fejezné be életét nyugodtan, külső, belső izgalom nélkül e boldog család fia, majd feje. Kedves atyafiak, megalapozott üzlet, szép vevőközönség, kartársi megbecsülés veszi körül. Nincs életének semmi fogyatékossága. S amikor épp elhagyta félszáz év mezsgyéjét, kocsija egyszerre új régióba kerül. Belatiny Arthur szíve mélyén utálta világéletében a nyilvános szereplést. Most egyszerre a magyar gazdasági közéletnek főfontosságú pozíciójába kerül.

Mikszáthnak van egy aranyos alakja, aki a kuruc időkben gyerekfővel lesz Kecskemét tanácsának az első embere, később minden sikerének az a nyitja, hogy birtokába került egy csodálatos ajándéknak: a beszélő köntösnek. Belatiny fordított karriert futott be. Ő nem gyerekfővel, hanem ötvenéves korán felül jutott egyszerre az ország első kamarájának, a kereskedők és iparosok legtekintélyesebb gyülekezetének élére s a Mikszáth hősével ellentétben, az ő vállát a hallgatás köntöse borította. Ami hatást ért el, jórészt ennek lehetett tulajdonítani. De személye és rajta keresztül az intézménye iránt egyre több tiszteletet ébreszt. Becsületességével, hűségével, kötelességérzetével.

1920-tól 1930-ig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, emellett – a korszak több nagy formátumú vállalkozójához hasonlatosan - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságának, több jelentős bank- és iparvállalat igazgatóságának, valamint számos tőkés érdekeltség vezetőségének tagja. 1927-től a kamarai elnöksége kapcsán  felsőházi tag. Közgazdasági szakíróként is tevékenykedett, cikkei a Magyar Kereskedők Lapjában, majd a Pester Lloyd-ban jelentek meg. A Trianon után gróf Apponyi Albert szerkesztésében kiadott Magyarország újjáépítésének kérdéséhez című kötetben is jelent meg cikke. 1930-ban lemond kamarai elnöki tisztéről.

1925. áprilisi  filmhíradó-felvételen József Ferencz főherceg és Anna királyi hercegasszony megtekintik a budapesti kirakatversenyben díjat nyert cégek kirakatait. A fenségeket Belatiny-Braun Artúr, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és Dán Leó kereskedelmi tanácsos kalauzolják.

A további út a kamarából az Alkotmány-utcán át a parlamentbe vezet. Ott sem siet szólni. Hiúság, szereplési vágy nem bántja. Félév, néha egész esztendő is eltelik, egy szót nem szól. Akkor a hallgató ember feléli és talpraesetten fejezi ki széles körök véleményét. Amit a borfogyasztás emeléséről, a bor-intelligencia fejlesztéséről mond Belatiny, úgy hangzik, mint a magyar borászat legkiválóbb szakértőjének a közgazdasági végrendelete.

Krúdy Gyulának kellett volna megírni a hallgatag, mélabús férfi életrajzát, aki szerette a bort, 'ha nem is a Krúdy módján. Szerette a bor!, mert benne látta a magyar közgazdasági életnek egyik legértékesebb fundamentumát. Szerette a bort és ismerte minden változatában, ha nem is tartozott azokhoz a Krúdy által megénekelt "borász" urakhoz, akik borkóstolóra beutazták szekéren az országot. Vörhenyeges színű kabát volt rajtuk, vadászkalap és tarka mellény, bibircsókos arcukon pedig az ország összes pincéinek leltára volt felírva. Ezek az országos hírű szakemberek behunyták a szemüket, mikor a bort kóstolták, nyelvükkel megforgatták, szürcsölték, harapták, szagolták, ölelgették, lenyelték, vagy kiköpték... Ezekből az anekdotaszerű "borászokból" külsejében semmit se vett át Belatiny Arthur. A borászokhoz fűződő élcek, vidám mondások, jellemző kiszólások is távol voltak tőle. Ez a hallgatag, komoly, mélabúsnak tetsző férfiú a magyar bornak nem szerelmese, hanem előrelátó tudósa, jó szelleme volt. Egy korán elhunyt férfiú, aki sokkal többet tett a magyar kereskedelemért, mint amennyi elismerést és hálát nyert életében viszonzásul.

Belatiny Artúr halotti anyakönyv

A halotti anyakönyv szerint Budapesten, 1937. december 10-én, délután egy órakor hunyt el, 68 éves korában, gyomorrákban. Belatiny Artúr temetése 1937. december 13-án volt. A korabeli újságok szerint nagy gyászpompával temették el a farkasréti temetőben Belatiny Artúr kereskedelmi főtanácsost, az országgyűlés felsőházának örökös tagját. Egymásután érkeztek a gyászszertartásra a Felsőház, a különböző intézmények és egyesületek képviselői, amelyeknek az elhunyt tagja volt. A gyászszertartást dr. Szabó János svábhegyi plébános végezte. A szertartás befejezése után az Operaház énekkarából alakult gyászkar az "Isten veled, kedves jó halott" című gyászdalt énekelte. A gyászoló család és a temetésen megjelentek százai a sírig kísérték Belatiny Artúr koporsóját, amelyet újbóli beszentelés után a gyászkar énekének hangjai mellett hantoltak el.

Akit kíváncsivá tettek a fentiek és tudni szeretné mi lett a velencei pezsgőgyárral, az a Velenceblog-on megteheti.

Források

Arcanum Digitális Tudománytár Újság, 1943. január 5. (19. évfolyam, 3. szám)

Filmhiradók online

Belatiny pezsgő újsághirdetés Belatiny Artúr Belatiny Artúr halotti anyakönyv Pesti Hírlap 1927-05-01, Nemzetközi Vásár megnyitása Pesti Hírlap 1927-05-29, GYOSZ ülés
Hozzászólások
Creative Commons Licenc
A weboldal tartalma a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.