Az 1889-es év márciusa sötét időszakként vonult be Kápolnásnyék történetébe. A település központjában álló, egykoron impozáns Földváry-kastély falai között egy nemesi család tragédiája bontakozott ki, amikor báró Földváry Sándor földbirtokos március 9-én reggel véget vetett életének. A tragédia nem csak a helyi közösséget rázta meg, hanem az egész megyét, hiszen rövid időn belül már a harmadik főrangú személy volt, aki önkezével vetett véget életének, Gróf Károlyi Viktor és Kégl István után.
A kastély, mely szemben állt a jegyzői lakkal, az országúttól elválasztva, gondozott park ölelésében büszkélkedett. Ma már csak az emléke él, de anno a település meghatározó épülete volt. Földváry báró, aki 1840. október 31-én született báró Földváry Lajos Ádám és Szíta Alojzia harmadik gyermekeként, császári és királyi kamarási címmel rendelkező, szolgálaton kívüli százados volt, jelentős tekintélynek örvendett a megyében. 1863-ban vezette oltárhoz somodori Pázmándy Szerénát, házasságukból három gyermek született, akik közül kettő érte meg a felnőttkort. A fiatalon elhunyt lány feltűnő síremléke ma is megtalálható a kápolnásnyéki temetőben.
A végzetes nap eseményei részletesen fennmaradtak a korabeli tudósításokban. A tragédia előestéjén semmi sem utalt a közelgő végzetre. Kutassy Endre községi jegyző, aki gyakori vendége volt a kastélynak, még aznap este is sakkpartit játszott a báróval. A beszélgetés hétköznapi dolgokról folyt, és Földváry különösen nyugodtnak tűnt. Másnap reggel azonban különös események kezdtek kibontakozni.
Hét óra után nem sokkal a báró szokatlan kéréssel fordult a szobaleányhoz: arra utasította, hogy nézze meg és tisztítsa ki a kályhát, mert az állítólag füstölt. Amikor a leány közölte, hogy a kályha tökéletesen működik, Földváry váratlanul vadászfegyverét a leányra irányította, aki rémülten menekült ki a szobából. Alig lépte át a küszöböt, amikor eldördült a végzetes lövés.
Közvetlenül az öngyilkosság előtt a báró még egy sebtében írt levelet küldött Kutassy jegyzőnek, melyben amerikai párbajra hivatkozott (A párbajozó felek közös megegyezése alapján került sor a megméretettésre. A vesztes az volt, aki például a fekete és a fehér golyó közül a feketét húzta ki, ezzel vállalva, hogy megadott határidőig véget vet önkezével saját életének.), mint tettének okára: "Kedves Kutassy! Amerikai párbaj, meg kell történnie! Az asztalon fekvő levelet küldje azonnal Újfalura (szerk.: Zichyújfalu) és a táviratot bátyámnak Budapestre. Intézkedjék, hogy idegenek szobámba ne jöjjenek. Búcsút veszek Öntől, az Isten áldja meg. Földváry Sándor." A jegyző azonnal a kastélyba sietett, de már késő volt. Mire az udvarra ért, eldördült a fegyver, és a báró holtan feküdt az ágyán, mellkasán a halálos sebbel.
A háttérben azonban összetettebb okok húzódtak meg. A báró, aki korábban Pettenden gazdálkodott és jelentős, 6-800 holdas birtoka volt szép kastéllyal, a halála előtti években súlyos anyagi gondokkal küzdött. Pettendi birtokát 90.000 forintért eladta gróf Brunswick Gézának, majd Nyéken bérelt 600 holdas területet özvegy Méreynétől. A kedvezőtlen gazdasági körülmények azonban adósságspirálba sodorták.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy tartozásai 15-20 000 forintra rúgtak, és számos hitelező szorongatta. A martonvásári takarékpénztár például 1200 forint erejéig akart foglaltatni nála az öngyilkosságot megelőző napon, amit csak testvére, István báró és dr. Virava József budapesti ügyvéd közbenjárására sikerült elhalasztani. Nemcsak helyben, de több vidéki városban és a fővárosban is voltak hitelezői. Az adóhatóság felé is jelentős tartozást halmozott fel, január végére már árverést is kitűztek, amit csak az alispán közbenjárására halasztottak el.
Az öngyilkosság napján Heinrich Lajos járási orvos végezte el a boncolást, amely megállapította, hogy a báró duplacsövű fegyverrel, 4-es nyúlsöréttel szíven lőtte magát. A fegyver ravaszát mezítelen lábával húzta el, és a lövés olyan pontosan volt irányítva, hogy azonnali halált okozott.
A március 11-én tartott temetés a környék egyik legnagyobb gyászünnepségévé vált. A kastély udvarán a helyi tűzoltóság képezett sorfalat, míg a díszes ravatalt koszorúk sokasága borította. A szertartáson a vármegye színe-java megjelent: ott volt gróf Cziráky Béla főispán, gróf Brunswick Géza, az Esterházy grófok, valamint természetesen a család tagjai. Testvérei magas rangú katonatisztekként szolgáltak: dr. Földváry István tábornok és testőrhadnagy Bécsből, valamint Lajos báró ezredes és kerületi csendőrfőparancsnok Szegedről érkezett a végtisztességre.
A gyászszertartást a nyéki református lelkész végezte, aki megható beszédében méltatta az elhunyt nemes jellemét és emberségét. A beszéd során nem csak a gyászoló közönség, de az egész gyülekezet könnyekig meghatódott. A báró után özvegye, valamint két gyermeke maradt: a már férjezett Sarolta, Lónyay Gáborné, és a mindössze 16 éves Pál, aki a fővárosban tanult.
Földváry báró életének voltak korábban is drámai pillanatai: az 1870-es években például párbajt vívott Lits Gyula bírósági hivatalnokkal, aki meg is sebesült az összecsapásban. Ez az eset jól mutatja a kor nemesi társadalmának íratlan szabályait és becsületkódexét, amelyhez a báró élete végéig hű maradt.
A tragédia utórezgéseként 1889. március 28-án árverésre bocsátották a birtokot, ahol a báró holtteste nyugodott, végleg lezárva egy korszakot Nyék történetében. A helyiek emlékezetében azonban Földváry báró nemesszívű emberbarátként, jótékony főúrként és lekötelező modorú úriemberként maradt meg, aki gyakran segítette a rászorulókat.
Tragédiája ma már nem csupán egy személyes dráma, hanem történelmi dokumentum is, amely rávilágít a korabeli arisztokrácia változó helyzetére és az 1880-as évek gazdasági nehézségeire, amelyek még a jelentős vagyonnal rendelkező családokat sem kímélték. A kastély ugyan már nem áll, de a történet ma is emlékeztet minket a múlt tanulságaira és az emberi sorsok törékenységére.
