Hírek a XIX. századból

A XIX. századi hazai nyomtatott sajtóban kevés nyoma van Kápolnásnyéknek. Az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisában teljesség igénye nélkül válogattam.

Hazai 's Külföldi Tudósítások 1832-08-29 / 17. szám
Hazai 's Külföldi Tudósítások 1832

Tek. Ns Fejér Vgyében, Fejérvár és Buda városa között fekvő Kápolnás-Nyéki Nemes Pusztában vagyon egy két kerekű patak malom mindennémű hozzá tartozó épületekkel; úgy szinte :
T. N. Pest Vármegyei Pátyi Helység határjában találtatik hasonló két kerekű patak malom új lakó házzal. Melly két malmok most jövő September hónap 9-dik napján Kápolnás Nyéken a’ Parochiális háznál tartandó kótyavetye által elfognak adattatni. Ugyan akkor a’ feltételeket is meglehet tudni.

Jelenkor, 1834-12-03 / 97. szám

Kápolnás-Nyéken (Fejér vmegyében) nov. 16kán végezte életét a’ régi virágzó Nagygyőri Kutass nemzetség utolsó férfi maradéka István, cs. k. lovas-kapitány életének 65- dikében. Hazájának szentelt életét, ’s nemzetsége nevét elődeihez méltó érdemekkel zárta be.

Pesti Hírlap, 1843-06-04 / 253. szám

Jelentés
T. Fehér megyei Kápolnás felső-nyéki pusztában 382, ehhez tartozó Kajászó Szentpéteri helységbe 119, és gárdonyi pusztában 90, mindenik egy tagba ’s 1200 négyszeg öllel, összesen 592 holdakból álló, úgy kéjelmi, mint gazdasági épületekkel és instructióval ellátott nemes jószág, melly Buda-Pesthez 4, Ercsihez és Adonyhoz, hova a’ termékek Dunára szállíttatni szoktak 2, Székes-Fehérvárhoz 3 órányi szép kies vidéken, töltött országutban fekszik — örökbe eladandó. E’ hasznos jószág érdekesb részletei felől Kápolnás Felső-Nyéken a’ számtartói hivataltól bővebben értekezhetni; eladási örökára feltételeiről pedig Miklán Somogy vármegyében, Marczali posta állomásos mváros mellett, kebelezett helységben lakozó Vajda Albert ügyvéd és teljes hatalmú törvényesen rendelt biztos úrral, ki a’ venni szándékozó Írásbeli felszólítása folytában, az ettől kitűzendő határnapra Nyéken is megjelenend rögtön ’s akármikor szerződhetni.

Danielik János szerk.: Religio, 1854. 1. félév 71. szám

Levelezések.
Kápolnás-Nyék, május 25. A „Religio" ez évi martius 28-ki számából azon örvendetes hir esett értésünkre, miszerint csanádi püspök ur ő méltósága kegyes volt megyéjének fiait körlevél utján felszólítani, s felszólítása következtében 300 pfrtot gyűjteni egy pompás ezüst kehely kiállítására, melly a sz. Gellért első csanádi püspök és vértanú emlékére kebelünkben épitendő kápolnának ajándékoztassék. E nem várt adomány és kegyesség valamint rendkivülileg meglepett mindnyájunkat, ugy kimondhatlan édes érzést gerjesztett szivünkben ; melly hálára fakadva, örökké zöldellő emlénykoszorut füz a méltóságos püspöknek, mint sz. Gellért utódjának, és megyéje buzgó papjainak, fiainak számára. — Midőn a kedves ajándékot ezennel hódoló tisztelettel megköszönjük: a jutalmat az Istenre bizzuk, ki a választottainak tiszteletére szánt szentséges filléreket ez életben ezer áldással, az örökkévalóságban pedig olly kincsekkel megjutalmazza, mellyeket sem a moly meg nem emészt, sem a rabló el nem rabolhat.
A kápolnás-nyéki catholicus közönség.

Katholikus Néplap, 1856-10-01 / 40. szám

Katholikus hitélet.
Környékünk több helyeiben iskola-ügyi villongások vannak ; különösen Kápolnás - Nyékén , hol 86 iskolás gyermek éhezi és szomjuhozza az első hitoktatás édességét, s a szülök nem képesek tanitót tartani, mit részemről az áldozat-készség hiányának bátor volnék felróni, minthogy az ugyanotti Izraelita közönség folyó hó 12-én a kerületi kath. esperes és az illető velenczei plébános és czimzetes kanonok urak elnöklete alatt iskolai tanácsot tartott , azon dús eredménynyel, hogy a 36 izraelita tanuló számára két tanító fogadtassák , egy nős 400 ezüst forint fizetéssel, és egy nőtlen 150 ezüst forint jutalommal; azon megjegyzéssel, hogy az öregebb tanitónak nője a leánygyermekeket külön díjazással tanítsa kötni, várni, foltozni, s ehez hasonló kézi müvekben gyakorolni; lám! csak egy kis szellő kell, és fölrepül a kis fiák sárkánya; csak egy kis akarat kell, s nem fog hiányzani az eredmény; csak áldozatot kell hozni és füstölög az oltár.

Budapesti Hírlap, 1856-10-15 / 239. szám

NEMHIVATALOS RÉSZ.
A kápolnás-nyéki izraelita cultus-község Fehér- vármegyében egy két osztályú elemi tanodát állított föl s ellátta minden szükségesekkel, mi körül az ottani cultuselöljáró Weiner Leopold s az összes község képviselői különös érdemet tanúsítottak.
Mely a tanuló ifjúság kiképzésére ezéizó ügybuzgóság ezennel köztudomásra hozatik.

Katholikus Néplap, 1856-10-22 / 43. szám

Még egyet, kedves Szerkesztő ur! Mihály estvéjét Kápolnás-Nyéken töltöttem egy ritka becsületességü és nagy katholikus férfiúnál Kolosváry Mihály urnál, ki szinte tagja ama régi magyar nemes családnak, melly a honnak és az egyháznak már sok nevezetes férfiút nevelt, és nevel jelenleg is; itt töltöttük az estvét épen azon házban, mellyben Vörösmarty Mihály született és bölcsője ringott; azon társaságban és baráti körben, mellyben két év előtt maga is a költő-király s dal-sas a házi úrral s kedves druszájával együtt tartá névnapját. Elkomorult a jó kedv a nagy férfiúnak emlékezetére, s Berta Nina egy lelkes. okos, miveit, erényes és bájos pesti nő hiába iparkodott többé az öreg urakat fölviditani; a zene hangzott, az ifjúság dalolt, az öregebbek pedig igy szálának: „szegény Vörösmarty! ez órában két éve, jól mulatta magát körünkben szép leikével; most pedig már az örök ég üdvében ünnepli butalanul nevenapját!“ Illy szavak hallatára kiemelkedék lelkem is porházából, s az emlékezet könnyű szárnyam elrepülve, a nagy költő sírján megnyugovék; ott találtam lantját mögkoszoruzva virágokkal, s haliám zengeni húrjait megingatva láthatlan angyalkéz szellemujjaitól; szakaszték pedig sirhalma fejében emlékül egy rózsát, mellynek örökzöld levelén e Szózat vala olvasható.

Budapesti Hírlap, 1857-09-04 / 201. szám

FELSZÓLÍTÁS
Kápolnás, F.-Nyék, Pettend t. közbirtokosaihoz.
Több rendbeli panaszok folytán, miszerint a jelenleg meglévő térképpel sem az egyes birtokosok tulajdonai, sem az égész határnak teriméje nem vág össze ; de még azért is, hogy a közbirtokosságnak az újabb törvények értelmében készített térképe legyen, e f. évi máj. 1-ső napján tartott ülésében elhatározta, az egész felső-nyék-pettendi hatart h. mérnök, által újra felméretni; mely valósággal mégis történvén, az e tárgyban megbizott h. mérnök ur munkálatát , folyó aug 20-ik napján a közbirtokosságnak bemutatta ; melyből azonnal kitűnt, hogy mind az egyes birtokok, mind az egész határnak teriméjére nézve tetemes különbség létezik.
Miután pedig ez minden egyes tagját a közbirtokosságnak a legközelebbről érdekli, ennek végképeni elintézésére, s az egésznek kiegyenlítésére a k. birtokossági gyűlés határozata folytán e f. évi sept. 21. napját tűzöm ki, egyszersmind felszólítom, t. uraságtokat, hogy akkoron K.-Nyéken a helyszínén okvetetlenül megjelenni méltóztassanak, ellenkező esetben a jelenlévők okvetlenül határoznak, s a kiegyenlítés után a térképet rögtön meghitelesittetik.
Kápolnás-P.-Nyék, aug. 24. 1857.
ZABOLAY ISTVÁN,
közbirtokossági gondnok.

Katholikus Néplap, 1858-03-25 / 12. szám

Katholikus hitélet.
Agárd, mart. 3 (Vége.) Az iskolák ügyei környékünkben igen jól kezdenek lábra állani. Folyó hó elsején nyittaték meg a kápolnás-nyéki, minden tekintetben szépen ellátott zsidó tanoda;

Katholikus Néplap 1858-12-02 / 48. szám

Agárdon múlt octoberhó 17-én a nm. gróf számára öt jóvérű csikólovat egy kis hintó elejbe akként fogott be a kocsis, hogy elül három, hátul pedig kettő volt, és az elsőket csengőkkel is földiszité. Jártatásképen Kápolnás-Nyékre vala menendő; de fölültünk, bár félve, többen is a hintóra, hogy az urias alkalommal sétautat tennénk. Kápolnás-Nyékig szerencsésen eljutánk, s a helység közepén egy hídon akarónk átcsavarulni. Az ut mellett pedig áll vala egy kis gyermek, kinek kezében kenderkóczból fonott rövidnyellt ostor volt. Ez a kis gyermek a csengős lovaknak megörülvén, ostorával egy hatalmasat csattantott; mire a csikók megrémülvén, a zabla hatalmát elvevék, s a két kocsist a hintóval együtt dühös rohanással elragadák. „Szentséges szűz Mária!“ kiálték föl nagy ijedten, látván a veszélyt. E szavakra orvosunk, ki mellettem ült, nehéz teste daczára kiugrott a hintóból; én pedig, ki legfélénkebb ember s a megugrásra mindig kész vagyok, megmagyarázhatlan erő által visszatartóztatva érzém magamat a kocsiban mindaddig, mig a délczeg dühöngök a reform, lelkipásztor kapujánál szerencsésen meg nem csillapultak. Orvosunk súlyosan megsérté magát; én pedig ép maradtam testemben, mert bátorságot kapott lelkem megmaradni a légben repülő szekérben, mivelhogy Mária édes nevének segédül hívása megszabadított engem a veszélyből a száraz földön.

Hozzászólások