Nyolcvan éve volt május 10-én, hogy az 1930. év ugyanazon napján megszületett Horváth Gyula, a későbbi Jászai-díjas színész, érdemes művész, a Süsü Torzonborz királya. Élete 75 évéből csak az utolsó néhányat töltötte Kápolnásnyéken, de a falu temetőjében alussza örök álmát. Halálának 5. évfordulója lesz idén október 30-án.
Hatéves koráig Ausztriában nevelkedett. A magyarul egy szót sem tudó gyerek ekkor került Karcagon élő nagyszüleihez, s csak tizenegy éves korára tanulta meg tökéletesen a nyelvet. Érettségi után közölték vele, hogy Ausztriában élő szülei miatt osztályidegennek számít, s nem tanulhat tovább. Disszidálni próbált, a határon azonban elfogták, megverték, majd börtönbe zárták.
Szabadulása után krampácsolt a vasútnál, kubikolt egy téglagyárban, volt kórházi irodavezető, végül 1951-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Szerencsésnek tartotta magát, hogy Várkonyi Zoltántól, Sulyok Máriától, Nádasdi Kálmántól, Háy Gyulától, Bodor Tibortól tanulhatott. Diplomáját 1955-ben vette át, s rögtön a Néphadsereg Színházába - a mai Vígszínházba - szerződött. Több fővárosi színházban is szerepelt, 1964-től tizennyolc évet töltött a József Attila Színházban az intézmény egyik vezető színészeként.
1982-től 1991-es nyugdíjazásáig a Vidám Színpad tagja volt. Jellegzetes színpadi egyénisége vígjátékban és drámában egyaránt érvényesült. A pályán töltött ötvenöt év során több száz színpadi és filmszerepet játszott el, gyakran láthatta a közönség a televízióban is, utoljára az azóta megszűnt Szomszédok című szappanoperában, ahol ő volt Gyula, Etus "mecénása". Mesefigurák hangját is adta, a Macskafogóban Pedro, a denevér, a Süsüben Torzonborz király, a Kukori és Kotkodában Hápogi szomszéd az ő hangján szólalt meg.
Ő maga legkedvesebb szerepének Katz tábori lelkészt tartotta a Svejk színpadi változatában.
Egy nyilatkozatában kijelentette: mindent, amit elért, magának köszönhet, nem állt mögötte sem párt, sem szakszervezet, klikkekhez sem tartozott soha. Direktortól szerepet, fizetésemelést sosem kért, egyvalamit azonban igen: minden darabban benne akart lenni. Horváth Gyula egyszerűen komédiásnak vallotta magát, ez állt a névjegyén és lakása ajtaján is.
A Jászai Mari-díjas, érdemes művész élete utolsó éveiben visszavonultan élt, színpadon, filmen egyáltalán nem lehetett találkozni vele, legfeljebb a Filmmúzeum tévécsatorna képernyőjén bukkant fel egy-egy régi szerepben. Beletörődött a sorsába, tudomásul vette, hogy elszakadtak a szálak, a visszatérésben sem bízott. Egy ideig évente kétszer - március 15-én és október 23-án - lépett fel, pártrendezvényeken szavalt. "Én a komédiát lejátsztam" című kötete 2005-ben jelent meg.
Kápolnásnyéken halt meg 2005. október 30-án.
Fontosabb szerepek: Ficsúr (Molnár: Liliomfi); Gremio (Shakespeare: Makrancos hölgy); Cornwall (Lear király); Katz (Hasek: Svejk); Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi); Furius (Páskándi: A koronatanú); Iván (Deval: A potyautas); Solmay Ignác (Csiky: Buborékok); Mr. Paton (Maugham: Imádok férjhez menni); stb.
Filmjei: Dandin György; Egy pikoló világos; Angyalok földje; Meztelen diplomata; A tizedes meg a többiek; Mi lesz veled, Eszterke?; Pokolrév; Földnélküli János
TV - filmek: Princ, a katona (sorozat); Én, Strasznov Ignác; VII. Olivér; A Hanákné-ügy; A 0416-os szökevény (sorozat); Palacsintás király (mesejáték); Szomszédok (teleregény)
Összefoglaló az internetes filmes adatbázisból (IMDB) angol nyelven.
Azoknak, akik nem emlékeznének jellegzetes hangjára, itt van egy kis emlékeztető a cikk elején említett Süsüből:
