Dabasi Halász-kastély

Névtelen (nem ellenőrzött) , 2014. 12. 06., szo - 20:30

A Fejér Megyei Hírlap november 26-án megjelent cikkében a lassan egy évtizede működő Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány elnökével, Kazai Viktorral készült interjúban olvashatunk arról, hogy a Deák Ferenc utcában található Dabasi Halász kastély felújítása hamarosan elkezdődik. Ahogy a cikkben is olvashatjuk, ennek a gyönyörű épületnek a megmentése nem lesz sem egyszerű, sem gyors, sem olcsó. Az épület évtizedek óta pusztul, hiszen a második világháború után nem eredeti rendeltetése szerint használták, a rendszerváltást követően pedig magára hagyták.

Az elkészített tervek szerint - melyre a Nemzeti Kultúrális Alap keretéből Balog Zoltán miniszter hétmillió forintot adott - kulturális térként lesz majd hasznosítva. Az Uniós pályázat sikeres elbírálása megtörtént. Így az alapítvány 266 944 096 Ft támogatást kapott, hogy a felújítással egyedi minőségű, országos érdeklődésre is számot tartó kiállítások megtartására is alkalmas legyen az épület, melyek egyedülállóak a térségben. A kastély a kiállításokon túl kikapcsolódási és vendéglátási szolgáltatásokat is nyújt majd (múzeum shop, kávézó) a műértő közönségtől a Velencei-tó környéki településekre érkező turistákon át a helyi lakosság számára. Kiemelt célként fogalmazódott meg a munkahelyteremtés is, a projekt megvalósulásával 8 fő számára biztosít munkát az Alapítvány. A felújítás tervezett befejezése 2015. június 30.

 

A kastély története

Kápolnásnyéki Balassa András 1703-ban örök áron eladta nyéki és pettendi birtokait nagygyőri Kutas Istvánnak és Ferenczy Györgynek. A Kutas családnak hét lánya volt, így birtokai hétfelé oszlottak leányági öröklés révén. Így jutottak a chernelházi Chernel, a Telegdi Csanády, a Kazay, a Jablonczay, a Székely, a kenesei Kenessey és a Ravazdy családok egyenként 1000 katasztrális holdnál nagyobb földterületekhez. Ezen családok egyik örököse volt a Saáry família, amelynek Julianna nevű tagja nagysarlói Magyary-Kossa Péter felesége lett. Lányuk, Magyary-Kossa Anna kezével került a Dabasi Halász Sámuel kezére a birtok a 19. század első felében.

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből származó, rendkívül kiterjedt, 1669-ben nemesi címet nyert Dabasi Halász családnak az előnevet adó Dabas településen nem kevesebb, mint 18 kúriája áll. A família nemesi levelét 1818-ban hirdették ki Fejér vármegyében. Itteni kúriájukat nem tudni mikor emeltették, valószínűleg a 19. század első felében épült, klasszicista stílusban. A házaspár lányát, Antóniát Dabasi Halász Lázár vette feleségül. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után Schweidel József tábornok, aradi vértanú lányát, Schweidel Annát Halász Gedeon vette feleségül.

A 19. század második felében Halász Lázár volt az egyik legnagyobb birtokos Nyéken, gazdaságát 1893-ban már bérlők művelték. Ez olyan jól jövedelmezett, hogy a család 1895-ben már 1235 katasztrális holdat birtokolt, korábbi földjeinek dupláját, és övék volt a legjobban gépesített gazdaság is. Fia, Dabasi Halász Gedeon az 1910-es években építette fel mai formájában a család kápolnásnyéki kastélyát. Az akkor neobarokk stílusban átalakított épületet 1945-ig a Halász família lakta. Az 1945 utáni kollektivizálással termelőszövetkezeti tulajdonba került az épület: a Vörösmarty TSZ irodái működtek a falai között. Az épület ezekben az időkben felújításra nem került, állapota folyamatosan romlott.

A tábornok lánya

"Schweidel József aradi vértanú lányának síremléke" — ennyit ír a térkép arról az elhagyatott sírboltról, amelyet Kápolnásnyék és Pázmánd között az úgynevezett Csekésben, egy kis erdõ közepén, magánterületen talál a kíváncsi turista. Schweidel József lánya a Velencei-tó partján? Errõl bizony kevesen tudnak. Pedig Schweidel Anna — így hívták a vértanú lányát — itt élt évtizedekig Kápolnásnyéken, a Halász-kastélyban. A Kastélylexikon szerint apja kivégzése után a Halász család fogadta be, s így került Nyékre. Ezt az információt átvették mások is, pedig nem így igaz. A hiteles történetet Budafokon élő dédunokái, Kirtsch Annamária és Szabóné Kircsfalusy Katalin mesélték el a Színes Velencei-tó című újság 2012. október-novemberi számában. (A bejegyzés e fejezete nagy részben ennek a cikknek a változatlanul hagyott tartalmára épül.)

Schweidel tábornok legkisebb lánya 1847-ben született, abban az évben, amikor apja több évtizedes hadiszolgálat után megkapta az osztrák nemességet. Bizony az új osztrák nemesnek, Schweidelnek — akinek korábban katonatársa, sõt barátja volt Haynau is - sok vívódást okozott, hogy 1848-ban a szabadságukért harcoló, rebellis magyarok oldalán találta magát századával. De ha sodródva is, végig kitartott a magyar zászló mellett. Ezért a fegyverletétel után halálra ítélték, bár õ még az aradi börtönben is mindvégig reménykedett a kegyelemben. Meg is kapta: kötél helyett golyó általi halálra ítélték.

Anna mindössze két éves volt, amikor apját kivégezték. Személyes emlékképei így már nem lehettek a vértanúról. A kislányt az özvegyen maradt anya, Bilinszky Domicella nevelte fel. Annán kívül még három árva maradt Schweidel József után, Mária, Sarolta, s a legnagyobb, Albert, aki már felnõtt ember volt a szabadságharc idején, s apjával együtt kivette a részét a küzdelmekben, õt várfogságra ítélték. A felcseperedett Anna elõször egy porosz gárdatiszthez, Koch Károlyhoz ment feleségül, akitõl fia is született. A porosztól azonban 1881-ben törvényesen elvált, s még ebben az évben hozzáment a kápolnásnyéki földesúrhoz, a szintén elvált dabasi Halász Gedeonhoz. Így került ide, a Velencei-tó partjára Schweidel József lánya, akit tehát nem befogadtak, hanem feleségül vettek. Itt élt haláláig a Halász-kastélyban.

A "Szózat" című napilapban 1922 augusztus 22-én az alábbi rövid hír jelent meg: Özv. dabasi Halász Gedeonné szül. nemes Schweidel Anna, 75 éves korában Kápolnásnyéken meghalt. Az elhunyt egyedüli leánya volt az 1848—49-iki sza­badságharcban részt vett s a világosi fegyverletétel után Aradon vértanú halált halt Schweidel József tá­bornoknak.

Anna révén került Kápolnásnyékre az a kereszt is, amelyet Schweidel József a kivégzésekor a kezében tartott. Ezt 1931-ben aztán ifjabb Halász Gedeon a helyi katolikus plébániának adományozta, s ez lett a szentségtartó monstrancia csúcsdísze. A templom építtetője és első lelkésze Bertha Pál 1939. július 27-én kelt levelében így ír erről.

A templom tulajdonát képezi az a nemzeti ereklyeként tekinthető kis művészi cizellálású aranykereszt, amelyet az aradi tizenhárom vértanú egyike, Schweidel József tábornok a kivégzéséig a mellén viselt és, a kivégzés előtt azzal a megjegyzéssel adta át a mellette álló papnak, hogy keresztet a legnagyobb harcok közepette is mellén viselte és kérte, hogy fiának adja át. Így került a kis kereszt dabasi Halász Gedeon helybeli földbirtokoshoz, aki maga református vallású de bizonyosan buzgó katolikus felesége befolyására a kápolnásnyéki egyház számára általuk készíttetett monstranciára helyeztette. Magán a kis kereszten ez a felírás áll: "Schweidel József 1849.X.6." A monstrancia talpán pedig a következő felirat áll: "Ezen monstrancián levő arany keresztet Schweidel József tábornok viselte, ki 1849 okt. 6-án, Aradon hazájáért vértanúhalált szenvedett. Nagyatyja iránti kegyelete jeléül a kápolnásnyéki katolikus egyháznak adományozta dabasi Halász Gedeon 1931. jan. l-én.-"

A kastélyhoz huszonkét holdas park tartozott, s ennek távoli sarkában bújt meg a Halász család sírboltja, amely valamikor a XIX. század közepén épülhetett, klasszicista stílusban, nagy kváderkövekbõl. Ebben helyezték örök nyugalomra Schweidel Annát 1922. augusztus 15-én. Ekkor már itt nyugodott férje és apósa is, majd késõbb még többeket temettek ide a rokonságból. A sírboltot a II. világháborúban az oroszok földúlták, egyebek mellett egy ötnapos fiúcska vaskoporsójában krumplit sütöttek, mesélte Annamária és Katalin a családi emlékezetben fennmaradt, dermesztõ emléket. A sírt már nem tudták rendbe tenni, a földi maradványokat sem sikerült kimenteniük. Ezek a következõ esztendõkben éppúgy szétszóródtak, mint maga a família. Államosítás és kitelepítés jutott osztályrészül a Halászoknak, s csak a rendszerváltás idején lett volna lehetõség rá, hogy az egykori birtokból egy részt, s a sírkápolna területét kárpótlási jegyekkel visszaszerezzék.

A terület árverezésekor a nyékiek — akikrõl Katalin és Annamária mindig csak jót hallott a szüleitõl — visszaléptek a javukra, tiszteletben tartván igényüket. Így sikerült tíz holdat visszavásárolniuk, de a kripta területét mégsem szerezhették vissza. Idegenek rájuk licitáltak. Úgy vélik, ezt a fél holdas parcellát, a kripta környékét kegyeleti okból nem is szabadott volna árverésre bocsátani, de nem indítottak miatta pert. Szemtanúk szerint a kripta ma is szétdúlva, összeomlás közeli állapotban áll a kiserdõben. A kifosztott üregben már koporsódarabot sem találni, a csontok, köztük az aradi vértanú lányának maradványai
elkallódtak, a kövek szétszóródtak a síremlék körül.

Források:

Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány

Csordás Lajos: A vértanú lánya és a csekési sírbolt - Színes Velencei-tó 2012. október-novemberi szám, 8. oldal

Kupi László: Kápolnásnyék története (2000)

Halász-kastély Halász-kastély Halász-kastély Halász-kastély ©2014 Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány ©2014 Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány ©2014 Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány Schweidel Anna Schweidel Anna nyughelyének térképe Halász-kastély Halász-kastély
Creative Commons Licenc
A weboldal tartalma a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.