A hivatalos törekvések, illetve intézkedések sorából különösen egyet várt a község felnőtt lakossága, a harcteret jártak tömege: az ígért földreform megvalósítását, A fokozódó ütemű pénzromlás, a korona elértéktelenedése a jelenükbe vetett bizalmukat ingatta meg, a várt földosztás a jövőbeli bizakodásukat volt hivatva megerősíteni. A Nagyatádi-féle reform keretében 1921. tavaszán Kápolnásnyéken is megmozdult a föld. Szabad egyezkedés keretében mindenekelőtt házhelyek juttatásáról volt szó. A sort Halász Gedeon nagybirtokos nyitotta meg, aki 52 házhelyet, egyenként 600 négyszögöles parcellákban adott át a reform céljaira.161 Az értékesítési ár körüli problémák miatt 1921 áprilisában csak 12 igénylővel kötött megállapodást. Csaknem a parcellázással egyidőben a nagybirtokosok 23 igénylő között 27 kat. hold kukoricaföldet mérettek ki. A vontatottan induló és évekre elhúzódó reform keretében összesen 37 kat. hold terjedelmű házhelyet és 521 kat. holdnyi szántóföldet osztottak ki. Ez azt jelentette, hogy a helyi birtokoknak mindössze 3%-ka cserélt gazdát.
A húszas évek közepén a község hétezer holdat meghaladó határából közel ötezer (4879) kat. hold volt 100 hold fölötti birtokosok tulajdonában. A 12 nagybirtokból 1348 kat. hold (28%) bérbeadással hasznosult, de ebből mindössze csak 215 hold a kishaszonbérletek területe.m A földnélküliek és törpebirtokosok reformhoz fűződő elképzelései nem váltak valóra. Ebben az időben a község korábbi földbirtokosai (mint a Balassa-alapítvány, a budapesti református egyház, Halász Gedeon, Hunyady Károlyné, a Kenesseyek, Luczhenbacher János és Sárközy István) mellett újak találhatók. (Balassa Mórné, özv. Gross Mórné, özv. Mecsér Endréné és Tóth Imre személyében.) De változott a bérlők személye is. A Balassa-alapítványban és a ref. egyház birtokán Krausz Manó található. A 402 kat. holdas bérletével a legjelentősebb, ebbéli minőségében. Kenessey István birtokát a helybeli Boros Imre, a két kiskorú (Luczhenbacher János és Sárközy István) birtokait Salzgruber József, illetve Bartha Lajos bérelte. (Ez utóbbi kishaszonbénlők-kel osztozva.) Kishasznonbérleteket létesített özv. Balassa Mórné is. A herencsényi illetőségű Tóth Imre birtokát a helyi Szabó Károly vette bérbe.
Egy évtizeddel később (1935-ben) a 7259 kat. hold kiterjedésű határban 2779 kat. hold volt a kisbirtokosok kezén. (A föld 38%-a). Közel egy századdal a jobbágyfölszabadítás után a nagybirtok túlsúlya megmaradt a községben. Csak arányaiban változott. Kápolnásnyék 100 kat. hold fölötti birtokosai 1935-ben a következők voltak:
Tulajdonos / Bérlő
A földbirtok nagyságakat. hold
A földbirtok minőségearanykorona
Balassa Lajos alapítványa
Székesfehérvár
Bérli: Nyéki Béla
Kápolnásnyék
141
2342
Budapesti Ref. Egyház
Bérli: Váróczy László
Kápolnásnyék
Kisbérletben
Kápolnásnyék
2622611
3756
Gschwindt Ernőné, özv.
Budapest
147
2510
Halász Gedeon dr.
Kápolnásnyék
530
8215
Haltenberger Sámuel
Kápolnásnyék
465
7538
Hunyadi Ferenc, gróf
Budapest
1306
10458
Kápolnásnyék község
Kisbérletben
Kápolnásnyék
10311
127
Kápolnásnyéki ref. egyház
Kápolnásnyék
Kisbérletben
Kápolnásnyék
116102
1890
Kenessey nővérek
Kápolnásnyék
487
7723
Luczhenbacher Rita
Kápolnásnyék
Bérli: Salzgruber József
Kápolnásnyék
345
5800
Luczhenbacher János
Kápolnásnyék
Bérli: Salzgruber József
Kápolnásnyék
338
5139
vitéz Mecsér Endre
Kápolnásnyék
326
5120
Röhlich József
58
910
Összesen
4899
61528
Egy évtizeddel később — az 1945-ös földosztás alkalmával — a korábbihoz hasonló helyzet jellemző. A nagybirtok kiterjedése meghaladta a község határának több mint felét. (53%-ot.) Elkobzás útján 725,5, míg megváltással 3111 kat. hold került a Földalaphoz, illetve az igénylők tulajdonába. Az 1935—1945 közötti évtized jellemzője, hogy szinte kizárólagossá váltak a közép- (300—500 kat. hold közötti) birtokok, miközben a kisbirtokok területe közel 500 kat. holddal gyarapodott. A birtokosok között pedig az 1—5 hold közöttiek elérték az összes tulajdonosok felét. A község 1945-öt úgy érte meg, hogy mezőgazdasági keresőinek 63%-a mezőgazdasági munkás és cseléd volt. Az ötszáz főt megközelítő (493 fős) agrárproletariátusból (gazdasági cselédként) csak 193-nak adódott állandó munkahely, míg a többiek időszaki (alkalmi) munkából éltek. A negyvenes évek elején az 1193 helyi keresőből 782 (65,5%) a mezőgazdaságból élt, oly módon, hogy ez utóbbi kategórián belül 300 főnek, azaz több mint 1/3-uknak, rendszeres keresete nem volt.