Kápolnásnyéken vannak hagyományai sörnek. Na nem a gyártásnak, hanem a palackozásnak. 1971-ben a Velencei-tó Környéke ÁFÉSZ szerződött a Kőbányai Sörgyárral és a Fő utca 63. szám alatt létrehozták az ország egyedüli szövetkezeti tulajdonú sörpalackozóját.
1973-ban a kápolnásnyéki sörpalackozó 6320 hektoliter sörrel segítette a környék ellátását.
1975-ben a kápolnásnyéki palackozó nélkül — így bizonyítható első fokon a kezdeményezés sikere — évi 300 ezer palackkal lett volna kevesebb a készlet, illetve ennyivel többet kellett volna más forrásból beszereznie a fogyasztási szövetkezetnek. A palackozó nagyobb teljesítménye természetszerűen a nyárra esett, amikor háromhárom és fél hónap alatt 200 ezer palackot töltöttek meg. A számok kedvező képet mutattak, még akkor is, ha a tó sörforgalma néha-néha akadozott.
Labáth Antal vezető és helyettese Kratancsik Lászlóné nyári időszakban két műszakon osztozott, így lehetett csak a legjobb teljesítményt kihozni a nyolc karos Rapid töltőgépekből, az egész minipalackozóból.
A felvételen Vári Zoltánné és Kiss Istvánné látható a gépek mellett.
Akkoriban a Velencei-tó látogatói bizonyára nem sokan tudták, hogy ők és a vidék községeinek lakói nem Székesfehérvárról szállított sört isznak: a kápolnásnyéki sörpalackozó látja el áruval az üzleteket. A palackozó 1975-től már télen is éppen úgy két műszakban dolgozott, mint nyáron, hogy eleget tudjanak tenni a megnövekedett keresletnek. Ebben az évben korszerű, új gépeket kaptak, melyek segítségével többszörösére növelték a termelést, és jelentősen támogatták a környék jobb sörellátását.
1978-ban újból korszerűsítették a sörpalackozót. A kapacitásnövelő gépi jellegű beruházás értéke 1,2 millió forint volt. Ezzel lehetővé vált, hogy az üzem az addigi 8000 helyett évenként 25 ezer hektoliter sört palackozzon, a tanksör helyett palackozott és hordós sört hoztak forgalomba.
1979. nyarán, még mindig Labáth Antal üzemvezető irányításával, két műszakban küldték palackok ezreit a boltokba, éttermekbe. 1979. májusában már több mint félmillió palack sör került ki az üzemből. Ha gyorsítottak egy kicsit a gépsoron, már hatszázezer félliteres sört tudtak tölteni. Műszakonként 14-15 ezer palackot töltöttek meg.
A Fejér Megyei Hírlap, 1983. augusztus 13. számában a következő olvasható:
Való igaz, nincs hőség, csak meleg. S a melegre panaszkodnak a szövetkezet kápolnásnyéki sörpalackozójában is az asszonyok. Mert bizony ki lehet — és kell is — melegedniük ahhoz, hogy augusztusban 3200 hektoliter sört kipalackozzanak. Igaz, a pincében 150 hektárnyi tárolóedényük van, s így félnapi készlettel a második műszak végeztével is rendelkeznek még. De a söröskocsit mégis mindennap reménykedve várja Dőri Béla üzemvezető-helyettes.
- Főnök, most hova vigyük? - kérdezi az egyik, éppen rakodó tehergépkocsi vezetője.
- Már mindenki megkapta, amit igényelt.
- Melyik bolt haragszik meg, ha kap még? - kérdezi nevetve a „főnök”.
Ebben megegyeznek. „Terítik” tovább a frissen palackozott sört, s így szombaton és vasárnap is lesz „indulókészletük” a boltoknak.
1983-ban újra bővült a sörpalackozó. Ebben az időszakban nagy gondot okozott az Velencei-tó Környéke ÁFÉSZ-nek a nyári sörellátás. Az üzemet ebben az évben évi 30 ezer hektó kőbányai sör palackozására alkalmassá bővítették. Bővült a palackozó pincéje és raktárhelyisége is. Az itt palackozott sört kizárólag az ÁFÉSZ egységeiben hozták forgalomba. Természetesen a 30 ezer hektoliter sör — különösen a csúcsidőszakban — nem elégítette ki az igényeket, ezért a szövetkezet a sörgyár székesfehérvári palackozójától és más — megyén kívüli — cégektől is részesült ellátásban.
Az újsághírek szerint 1987-ben felkészült a nyári idényre a kápolnásnyéki sörpalackozó, ahova naponta szállították a tartálykocsik a Kőbányai Sörgyárból a sárga nedűt. Egy műszakban 14 ezer üveggel palackoztak az egyébként két műszakban üzemelő palackozóban. Csúcsidőben szombaton és vasárnap is dolgoztak. Ennek is köszönhető, hogy 1986 nyarán nem volt fennakadás a Velencei-tó környékén a sörellátásban.
A megyei újság egyik riportja szerint a kápolnásnyéki sörpalackozóban a szokásos karbantartási munka után a déli órákban indították a palackozást. A napi termelésnek meg kellett lenni, ezért még akkor sem volt megállás, amikor végig járták a szalagot.
- Naponta 800-1000 láda sörösüveget mosok ki a géppel. Ma reggel ötkor jöttünk dolgozni, a váltásunk kettőkor érkezik és tizenegyig marad - mondta Lajtai Béláné 1987 nyarán.
A négy tartályban friss kőbányai világos sör várt palackozásra. A raktárból elsősorban az ÁFÉSZ vendéglátóipari egységeibe szállítottak, míg az üzletekbe nem jutott annyi, mint ahogy szerették volna.
A rendszerváltás előtt utolsó újsághír 1987-ből származik: a kápolnásnyéki sörpalackozó elsősorban a nyári üdülési idény megnövekedett igényeit elégíti ki. A nyári időszakban 20 930 hektoliter sört palackoztak. Télen kisebb kapacitással működik az üzem.
1991 októberében az ÁFÉSZ már megvételre kínálta a komplett működőképes sörpalackozó gépsort. 1992 nyarán a kápolnásnyéki sörpalackozó helyén már italraktár működött.
Egy évvel később, 1993 szeptemberétől 1995 októberéig folyamatosan jelentek meg a hirdetések az ipari és kereskedelmi célokra egyaránt alkalmas 22. számú italraktár, volt sörpalackozó értékesítéséről.
1997-ben az önkormányzat tulajdonába került az ingatlan, majd némi pereskedés után 2001-ben az ÁFÉSZ-hez kötődő Tó-Coop Zrt. lett a birtokos.
2003-óta pedig a jelenleg is ott üzemelő vállalkozás a tulajdonosa az ingatlannak. Facebook oldalukon egy fénykép árulkodik már csak arról, hogy itt valami egészen más működött. Az épület előtti buszmegálló menetrendi tábláján 2015-ben még az szerepelt: „Kápolnásnyék, sörpalackozó”.
