Kolosváry Mihály

kkovacs , 2018. 10. 30., k - 22:25
Kolosváry Mihály

Korunkban, midőn az őszinte hűség, szilárd kitartás, a régi patriarchális kornak eme szép erényvirágai mindinkább ritkulnak, midőn hűlni kezd a szellem, mely egykor a családot a ház egész népével egy testté olvaszttá; midőn úr az ő munkását, s munkás az ő urát mindinkább csak kenyérkereső , s bért adó puszta eszköznek kezdi tekinteni; most, midőn ernyedetlen szorgalom , hálás elismerés, s kölcsönösen kitartó hűség nem minden embernek szokott egész életén keresztül jelleme maradni : számitó korunkban , mondjuk, kétszeresen örvendetes jelenség, ha mégis vannak, kik egyéb érdemeik mellett a közbecsülést és tiszteletet e téren is különösen ki tudták érdemelni.

Egy ily férfiút mutatunk be e lapok olvasóinak Kolosváry Mihályban, ki a nagynevű gróf Nádasdy családnak kápolnásnyéki birtokán 1814 elejétől, mint gazdatiszt működik. A derék gazda nem bír ugyan országos névvel, s nem is mondhatjuk, hogy tollal és tintával vívta ki magának az érdemet, melyben máig méltán részesül, de tagadhatlan, hogy azért; a gazdaságnak nemcsak gyakorlati, hanem elméleti ismerete is oly mértékben van benne képviselve, hogy tiszttársainak mindenkor diszére, földesurának pedig örömére szolgált, s első rendű gazdáink díszes sorába méltán oda illik. Kolosváry, — ha nem írt is pályamunkákat, de annál többet olvasott, s olvas most is minden e szakban tett újabb felfedezést, s a mit hosszú tapasztalása után jónak és célszerűnek talált, iparkodott, s iparkodik azt a gyakorlati térre is azonnal átültetni.

Született 1788-ban Vasmegyében Litkén, hol atyja tiszttartó volt. Kisebb iskoláit Komáromban, a bölcsészetet Szombathelyen és Győrött, a törvényt pedig a híres jogtanár Kelemen idejében Pesten, a m. k. egyetemben végezte. A tudományos készültségű 20 éves ifjú az ügyvédi pályát választá magának, de a gondviselés máskép rendelkezett. Azon évben szerveztetett ugyanis az utolsó magyar nemes felkelő sereg, s a paragrafus: „omnes, qui scholas quocunque modo excesserunt, conscribendi sunt," Kolosváryt is éppen, mint pályavégzettet találá. Lett tehát belőle Komárommegye részéről insurgens, s a peres ügyek helyett hazája védelmére kelt. Mint azonnal kinevezett őrmester, Konkolyi százados keze alatt szolgált, ki a szép bizonyítványokkal ellátott, különben is műveit ifjút kiválóan becsülte.

Vége levén a fölkelésnek, idősb gróf Nádasdy Mihály, Komárommegye akkori örökös és valóságos főispánja, megyei t. esküdtnek tevé, s mint ilyet, a megye a várépítéssel foglalkozó munkások elügyelésével bízta meg, hol aztán szerencséje volt a boldog emlékű Ürményi Miksával, ki a várépítésnél mint a kormány részéről kiküldött „contraagens" működött, közelebb megismerkedni. Ennek ajánlata folytán következő évben a tatai járásba a nagy tudományu Pázmándy Dénes főbíró mellé került, mint rendes esküdt, hol nemcsak ismereteit, de ismeretségét is tágasbítani szép alkalma nyílt. A szerény, de hivatalában szorgalmas ifjút szemmel kísérte nagy ismerőse, Ürményi, s hogy pártfogását tettel bizonyítván, magához közelebb vonhassa, Agárdi jószágának vezetésével akarta megkínálni, de e szándékában meg lőn akadályozva az örökös főispán által, ki Kolosváryra 1814 elején kápolnás-nyéki birtokainak kezelését bízta s e minőségben ugyanezen helyen idősb gr. Nádasdy Mihályt 12, örökösét Lipótot 6 — ennek fiát a mostani örökös s valóságos főispánt gróf Nádasdy Lipótot 32 összesen a családot egy év híján 50 évig szolgálja.

Mint gazdatiszt fáradhatatlan volt mindenkor s fáradhatatlan most is, minek világos bizonysága az, hogy naponkint elmegy, pedig mindig gyalog, a majdnem egy órányi távolban fekvő gazdaságba, hogy ott ne csak jelen legyen, hanem tegyen, mit a szükség és körülmények személyétől megkívánnak; pedig Isten kegyelméből már 74 éves. A szigorúságig pontos és rendszerető, de e mellett, — a mi oly szépen megfér — alárendeltje iránt kegyes és jó szívű is. Vallásosságát bizonyíthatnák — a velenczei anyatemplom és a szegények. Mi hivatali hűségét illeti, ámbár ő is élt szomorú napokat, de azért jó és balsorsban egyaránt kitartó.

Hogy buzgó hazafi, felesleges mondanunk hisz, ha a „Szózatnak" csupán figyelmes olvasása okvetlen arra indít minden jó lelkű magyart, hogy hazájának híve legyen rendületlenül, mennyivel inkább hívének kell lenni egy oly férfiúnak, ki a „Szózat" szerzőjének testi lelki barátja volt. Kolosváry Mihály pedig Vörösmartyval ifjú korától kezdve, mindvégig a legbensőbb barátságban élt, s évtizedek óta most is azon sokaktól látogatott házban lakik, melyben egykor a nagy költőnek bölcsője rengett.

Forrás

Arcanum Digitális Tudománytár

Vasárnapi Újság, 1863. március 15., 10. évfolyam, 11. szám

Creative Commons Licenc
A weboldal tartalma a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.