Luczenbacher Miklós

Névtelen (nem ellenőrzött) , 2013. 02. 15., p - 11:35

1855-ben született Szobon és 1938-ban halt meg Pettenden Szobi Luczenbacher Miklós titkos tanácsos, a földművelésügyi minisztérium tanácsosa, nagybirtokos, a magyar telivér –magántenyésztők nemzetközi viszonylatában is elismert vezére. Több, mint hatvan éven át szolgálta a telivértenyésztésünket és versenysportunkat olyan eredménnyel, hogy nevét Angliában éppen olyan jól ismerték, mint idehaza.

Fiatalon az állami ménesek egykori híres vezetője, Kozma Ferenc mellett teljesített szolgálatot a földművelésügyi minisztériumban, ahol hamarosan miniszteri tanácsos lett. Igazi szerepe azonban a magyar telivértenyésztés és futtatás terén csak akkor kezdődött, amikor mint miniszteri tanácsos nyugalomba ment. Megalapította a híres pettendi telivérménest.

Angliából egymás után importálta a jóvérű, drágábbnál drágább kancákat, s versenyistállója sikerre sikert halmozott. Első versenyét alig húsz évesen nyerte 1875. július 18-án Nyitrán. Luczenbacher Miklós versenyző nevéül Mr. C. Wood-ot jelentett be, s színeiül a sötétzöldet választotta. Wood erdőt jelentvén, a sötétzöld illik hozzá, és azt gondolhatnánk, hogy ő e névvel és e színnel atyái foglalkozásának, a fakitermelésnek adózott, pedig nem. A nevet a neki nagyon rokonszenves Charlie Wood zsokéról vette fel.

Ami ritkaság versenyző embernél, őt nem kizárólag csak telivérek érdekelték. Elkísérte például 1885-ben Fadlallah kapitányt szíriai expedíciójára arab lovakat vásárolni a bábolnai ménes felfrissítésére. Kora ifjúságától a telivért minden vonatkozásában kitanulta, sokat járt külföldön, különösen Angliában, sőt még az Egyesült Államokat is felkereste. Megnézett, és ami több, meg is látott mindent, mert nem csak a módja volt meg, hanem a szeme is. A külföldi versenyzéssel és tenyésztéssel állandóan kapcsolatban volt, így Magyarországon nálánál tájékozottabb szakember századunk első felében nem létezett.

Tevékenységét viszontagságok is kísérték. Például 1884-ben megvette Schlik Ervin gróftól a Fantasie nevű lovat, de pénzügyi nehézségei miatt – még ilyen is előfordulhatott!- 1886-ban kénytelen volt tőle megválni. Óriási mennyiségre rúg azoknak a lovaknak a száma, amit évtizedeken keresztül magának és másoknak Angliából behozott. 1928-ban 3000 pengőért importálta a kilences bizottságnak Star Bird-et, egy nagyon közepes Grand Parade kanca csikójával együtt. A következő évben a kanca és most már az egy éves csikó külön kerültek kalapács alá, de árverezőkről szó sem volt. Nehogy az alapot károsodás érje, a kilences bizottság elnöke 1050 pengőért tulajdonába vette a kancát, a bevásárló Mr. Wood pedig a csikót, a későbbi Starlight-et tartotta meg 500 pengőért, amit nem volt oka megbánni, u.i. ez a ló juttatta Luczenbachert többször győzelemhez. Az a nemes állat is Luczenbacher Miklós jónevű istállójából került ki, amelyen Luczenbacher Pál (II.) lovagolt az ezredévi díszfelvonuláson.

Szakértelmére a legjellemzőbb, hogy csaknem az ismeretlenség homályából ő importálta egyik legnemesebb tenyészménünket Morgant, majd Pardonnal megalapozta a Pázmány család magyarországi diadalútját. Mr. Woodnak egy különös tehetsége volt: klasszist tudott kinézni ott, ahol azt senki nem sejtette. Pettenden 14 klasszikus verseny győztese volt.

  • 3 osztrák Derby: Pardon, Morpeth, és Styrian,
  • 1 magyar Derby: Vatinius,
  • 1 német Derby: Tegetthoff,
  • 3 St Leger: Statesman, Morpeth és Harcona,
  • 1 magyar Kanca-díj: Mariska,
  • 1 új magyar Kanca-díj: Léka,
  • 2 osztrák Kanca-díj: Loindelle és Mariska,
  • 1 Trial Stakes: Bonvivant, és
  • 1 Union Rennen: Destillateur lett győztesnek nevelve.

Az 1899-es Király-díj párját ritkító dicsőséget hozott Luczenbacher pettendi ménesének: mind a három Király-díj helyezett: Pardon, Statesman, és Zászlós pettendi nevelésből került ki. Styrian, Mérges, Cassander, Coriola, Ábránd, Blaas és Blageuer révén, sőt maga Luczenbacher Miklós is még kint járt a rákosi versenytéren és jelen volt a pettendi tenyésztésű Bársony-nak, a leggyorsabb magyar telivérnek futásánál.

Mint tenyésztőnek, hervadhatatlan érdemei vannak. Az angol Bahrein importja is csak akkor lett valóság, amikor a nyolcvanéves Luczenbacher Miklós kiutazott Angliába. Csak hat órát töltött angol földön, útjának azonban meg lett az eredménye: a magyar kormány megvásárolta a kétszázötvenezer pengős telivért.

Luczenbacher Miklós a Magyar Lovaregylet örökös tagja, 1936 óta pedig választmányi tagja volt. Herceg Festetics Tasziló halála után elnöke volt a magyarországi lótenyésztési alap jövedelmeit kezelő kilences bizottmánynak, amelynek 1912 óta tagja volt. Negyven évig ő volt a szentmártoni Magister Equitum. Érdemei elismeréséül a kormányzó titkos tanácsossá nevezte ki. Tevékeny szerepe volt a telivérfuttatásunk versenyfeltételeinek megállapításában, és mint menedzser nagy sikerrel vezette a híres Wahrmann-istállót, valamint a Blaskovitch–istállót.

Temetése 1938. június 11-én 11 órakor volt Kápolnásnyéken. A temetésen a telivértenyésztés és versenyüzem vezetői szinte kivétel nélkül megjelentek.

Forrás: Sági Tamás: „Itt szeretném megköszönni Micsei F. Lászlónak, Szob helytörténészének önzetlen és nagylelkű segítségét, amely jelentős mértékben hozzájárult e munka elkészültéhez” 1998.

luczenbacher_miklos.png luczenbacher-kastely.png luczenbacher-hanns-frigga-forfota.jpg
Hozzászólások
Creative Commons Licenc
A weboldal tartalma a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.