Harsányi Zsolt írása a Pesti Hírlap 1934. augusztus 19-i számában.
Elég szerencsés időben fogtam hozzá, hogy kiderítsem, amit lehet, Munkácsy Mihály életének történetéből. Számos emberrel beszéltem, aki jól ismerte és közel állott hozzá. Es ismeretlen emberek lekötelező kedvességéből számos olyan epizód jutott el hozzám, amely különben örökre elsikkadt volna. Memoárokat kevés ember ír. S akinek húsz- harminc év múlva jutna eszébe Munkácsy élettörténetével foglalkozni, sok élő forrás helyett már csak sírkövet találna talán. És a sírkövek nem tudnak beszélni.
Feljegyzek itt egy ilyen, eddig ismeretlen, epizódot Munkácsy Mihály életéből a művészettörténet számára.
A dolog még Vörösmarty Mihálynál kezdődik. A nagy költő atyja gazdatiszt volt a Nádasdy grófok nyéki birtokán. Őt a gazdatiszti állásban Kolossváry Mihály követte, aki természetesen be is költözött az üresen maradt gazdatiszti házba. Ugyanabba, amelyben a költő született. S ugyanitt született neki is, Kolossváry Mihálynak, Eszter nevű leánya. Több, mint száz évvel ezelőtt, 1832-ben.
Az ötvenes évek táján, mikor Kolossváry Eszter felnőtt és eladólány lett, új orvos került a vidékre. Ezt Kremnitzky Ferencnek hívták. Felvidéki nemes családból származó, igen kitűnő fiatalember volt. Professzorai olyan nagyra becsülték, hogy a híres Balassa maga segített neki állást találni. Balassa ajánlására nyerte el Nyéken a körorvosi állást. (a szerk.: Kremnitzky Ferenc dr. nyugalmazott járási orvosként 1920. január 7-én, életének nyolcvannyolcadik évében halt meg Kápolnásnyéken.)
Ez a Kremnitzky Ferenc beleszeretett a vele egykorú Kolossváry Eszterbe. Érzései nem maradtak viszonzatlanok. A házasságnak semmi sem állott útjában. A fiatalok jövője szépnek és boldognak ígérkezett. Már megvolt előre a fészkük is: a szép Eszter hozományához hozzátartozott egy szép fehérfalu, földszintes kúria, amelyet Kolossváryék egy Mészöly Lajos nevű birtokostól vásároltak. Ilyen érdekesen kapcsolódik a történetbe a Mészöly-család is, amelynek Géza nevű sarja, Mészöly Imre sárbogárdi törvényszéki bíró fia, később, mint fiatal piktor Párizsban már a világhírű Munkácsyt kereshette fel.
De térjünk vissza Kremnitzky Ferenc házasságához. Az esküvőt 1866 május huszadikára tűzték ki. Természetesen rokonokat és jóbarátokat is meghívtak a lakodalomra. A fiatal férj meghívta Pestről egy kollégáját és jóbarátját. Ezzel Dudits Andor kitűnő piktorunk kerül bele a történetbe, mert ez a jóbarát nem volt más, mint Dudits Miklós, a festőművész atyja. Ugyancsak meghívást kapott Kremnitzky és Dudits egy közös barátja, ebeczki Tihanyi Béla, aki később főtisztviselője lett a Földhitelintézetnek.
Dudits és Tihanyi tehát leutaztak Nyékre, barátjuk lakodalmára. De vittek magukkal még egy vendéget, egy magas termetű, bozontos hajú, szakállas fiatalembert, aki hozzátartozott baráti körükhöz. Különös fiatalember volt ez, eredetileg az asztalos mesterséget tanulta, az asztalosinasból segéddé is lett, de egy Szamossy Elek nevű piktor felfedezte benne a festőtehetséget. Az ő útmutatása mellett tanult, aztán feljött Pestre szerencsét próbálni. Itt Than Mór fogta a pártját, továbbá Ligeti Antal. Itt a Cséry-család lép a történetbe, mert Ligeti volt az atyja özv. Cséry Lajosnénak. Egyszóval Ligeti beajánlotta a fiatal piktort Harsányi Pálhoz, a Képzőművészeti Társulat elnök-igazgatójához, aki ösztöndíjat adott neki, hogy külföldre mehessen tanulni. Ki is ment a borzas asztalos- segéd Bécsbe, de az ottani oktatási rendszer nem nagyon tetszett neki, a pénze elfogyván, tandíjat sem tudott fizetni, tehetségtelennek is tartották, így aztán hazajött Pestre. Dudits Mihály neki igen jó barátja volt, sokáig kezelte egy súlyos szembaját is. Mert tudnivaló, hogy a fiatal Munkácsy Mihály szeme világáról egy ízben már lemondtak az orvosok. Úgy volt, hogy teljesen megvakul. Isten mégis úgy adta, hogy meggyógyult.
Lejött tehát a három pesti vendég. Magyar vendégszeretettel fogadták az ismeretlent is, aki nagyon jól érezte magát, vígan volt és elkezdett tűzzel-vassal udvarolni az egyik nyoszolyólánynak. Ezt Kolossváry Rizának hívták, rokona volt a fiatal asszonynak, apja földbirtokos volt Heves megyében.
A lakodalom elmúlt, a muzsikaszó beleveszett a múltba... Munkácsy sohasem találkozott többé Kolossváry Rizával. De hogy a nyéki ismerős nem kis nyomot hagyott a lelkében, az még hosszú évek múlva is meglátszott. Dudits Miklós egy Nádasdy gróf kíséretében, akinek orvosa volt, 1879-ben kiment Párizsba. Meglátogatták Munkácsyt is. Pazar palotában találták a hajdani asztalosinast. A beszélgetés során felelevenültek a régi emlékek és Munkácsy élénken érdeklődött Duditsnál, tud-e valamit a kis Rizáról? Dudits azonban nem tudott róla semmit.
Mi bizony tudunk róla. A bizonytalan jövőjű piktor kurizálását, mint afféle nemes kisasszony, aligha vette komolyan. Feleségül ment egy birtokoshoz és többgyermekes családanya lett belőle. Kremnitzky Ferenc, a fennebbi Kremnitzky fia, akitől ezt az epizódot tudom, s akinek ezt itt szívesen köszönöm, azt Írja, hogy Riza néninek — mert hiszen ő már Riza néninek ismerte — két leánya ma is él.
Ez a két hölgy jogos büszkeséggel gondolhat arra, hogy mamájuk valaha a Munkácsy Mihály szívét mozdította meg.
