A község halmazfaluból kialakult többutcás, szalagtelkes település a Velencei-tó ÉK-i peremén. Központi belterülete (293 ha) a tómedence süllyedek tengelyében, 114 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Területe (4150 ha) egységes, tagolatlan löszsíkság.
A terület alapját képező pannóniai tábla a harmadidőszak végétől az utolsó jégkorszak derekáig lepusztulás alatt állt, felszínét azok az É-ról jövő patakok és időszakos vízfolyások erodálták, amelyek a Veréb—Pázmándi völgymedencén átfolyva a pusztaszabolcsi süllyedékterületet töltögették. A hosszan tartó folyóvízi eróziós folyamat következtében erősen letarolt, vízfolyások völgyeléseivel is felárkolt térszínné formálódott a terület. Az utolsó jégkorszak második felében módosult a vízhálózat (kiemelkedett a Vértesacsa és Veréb közti vízválasztó), megcsappant az É-ról jövő patakok vize, így az erózió helyett a löszképződés vált fő felszínformáló tényezővé. A felhalmozódott vastag (8—15 m) lösztakaró az eróziós formákat eltakarta, a völgyeket kitöltötte, s megváltoztatta a terület felszínalaktani jellegét. A domborzatot DK-i irányban lejtősödő, 150—160 m magas löszös hát jellemezte. I. e. 8000—5000 körül, a Velencei-tómedence kialakulásával egyidejűleg, az ellöszösödött terület lesüllyedt és gyenge lefolyású löszsíksággá alakult. A löszsíkság átlagos tengerszint feletti magassága 125 m. D-i térségének esése annyira jelentéktelen, hogy felszínéről felületi lefolyás gyakorlatilag nincs, így a lehulló csapadékvíz mind a talajba szivárog.
Éghajlati adottságai alapján a község területe a Mezőföld meleg, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú körzetéhez tartozik. Tele mérsékelten hideg. Évi középhőmérséklete 10,0—10,5 °C. Napfényben igen gazdag terület: a napsütéses órák száma évi átlagban 2000—2050 óra. Az évi átlagos csapadék 561 mm. A kevés csapadék és a nyári meleggel járó erős párolgás miatt vízellátottsága igen kedvezőtlen. Az évi átlagos vízhiány 125—150 mm-re tehető. Felszíni vízfolyásai közül egyedül a Veréb—Pázmándi-patak érdemel említést, viszont a felszín alatt összefüggő talaj víztükör van, amely valószínűleg a Velencei-tavat táplálja.
A község határa kitűnő talaj földrajzi adottságú. Mezőgazdasági területének mintegy 80%-át sokféle növénnyel kedvezően hasznosítható, termékeny, alföldi mészlepedékes csernozjom borítja, a lapos völgyekre pedig a réti csernozjom és az öntés csernozjom jellemző.
