A lakosság társadalmi rétegződését, de bizonyos mértékben még nemzetiségi és vallási összetételét is, a nemesi közbirtokossági jellegű tulajdonviszonyok és a bérmunkán alapuló, árutermelő földesúri gazdálkodás együttesen alakította. A 18. század utolsó harmadában a helybeli lakosság létszámát tekintve jelentős, bár kisebbik része a birtokos nemességhez tartozott, a másik, jóval nagyobb részét e nemesek földjeit művelő, állatállományát gondozó vagy udvari és házi szolgálatokat végző mezőgazdasági bérmunkások, illetve cselédek alkották. Az 1785— 1787-es népszámláláskor az „egyéb” kategóriában összeírt 8 főt hozzájuk lehet számítani. Más elemet itt — egy pap és egy zsidó kereskedő, illetve családjuk kivételével — nem találunk. Nincsenek jobbágytelkek és telkes jobbágyok, a földesúr és a paraszt közötti úrbéres viszony teljesen ismeretlen. Ez a helyzet azután sem változott, hogy a 18. század végén a Nádasdyakkal a nagybirtok megjelent a falu életében.
Ami a nemességet illeti, a török utáni első időkben bizonyára túlnyomórészt vagy kizárólag a helyi közbirtokosokból állt, hiszen a gazdálkodás kiterjesztése és a betelepedés éppen csak, hogy megindult, a nagybirtoknak még nyoma sem volt. Ebben a kezdeti szakaszban a többnyire nemesi rendű értelmiség és a magasabb beosztású uradalmi tisztviselők alkalmazásának igénye még nem jelentkezett. A birtokos nemesség vagyoni helyzetét jellemzi, hogy Kutas Istvántól hét leánya egyenként 1000 holdat örökölt. Mivel Nyék és Pettend határa 1200 öles holdakban számolva együttesen sem több 9700 holdnál, ez azt jelenti, hogy az egész határból a Balassa és a Nemes családnak legfeljebb 2700 hold jutott (Alsónyéken). Az alsónyéki részen Nemes Zsigmond tulajdona 1792-ben 980 hold, továbbá szőlők és marhalegelő. Egy 1810-es felmérés szerint gr. Nádasdy Mihály Alsó Kápolnásnyék határában levő földjeinek területe összesen kb. 1100 hold. Nyilván ugyanarról a birtokról van szó, mert egyrészt a terület nagysága megegyezik, másrészt a kápolnásnyéki lakosok közt a későbbi nemesi összeírások a Nemes családot már nem említik. A helyben lakó birtokos nemességet tehát a 18. század végén, a Nádasdy-féle birtokszerzést követően, a Kutas- és a Balassa-leszármazottak képviselik. Birtokaik nagysága alapján a középbirtokossághoz számíthatók.
A nemesi kiváltsággal rendelkező lakosok számáról a 19. század első felében az időről időre végrehajtott nemesi összeírások nyújtanak hozzávetőleges képet. Ezekből az összeírásokból kiderül, hogy a II. József-kori népszámlálást követő néhány évtizedben a helységben lakó nemesek létszáma stagnált. Az 1809. évi nemesi összeírás például 19 felnőtt nemes férfit mutat ki, összesen 22 gyermekkel. Ennek alapján a nemesi rendű férfilakosság összlétszáma 30-ra becsülhető, ami a népszámlálás időpontjában talált létszámhoz képest némi csökkenést jelent. Felmerül a kérdés, hogy mivel ez az összeírás közvetlenül összefüggött az 1809-ben meghirdetett nemesi felkeléssel, illetve a hadra fogható nemesek számának megállapításával, nem hiányosak-e az adatok. A jelek szerint ilyen összefüggés nincs. Az 1818/21. évi nemesi összeírásban 35 nemesi rendű férfi szerepel kápolnásnyéki lakosként. A tíz év alatt mutatkozó többlet természetes szaporodásból is származhat. A következő összeírás már a nemesség jelentős számbeli gyarapodásáról tanúskodik: 1828-ban a nemesi rendű férfi lakosok száma 48, köztük egy arisztokrata (Nádasdy). Később a növekedés üteme némileg lelassult: 1843-ban a nemesi rendű férfi lakosoknak és a nemesek özvegyeinek együttes száma 66, köztük egy arisztokrata. Az alábbi táblázat az 1809—1843 közt kápolnásnyéki lakosként összeírt nemeseket sorolja fel, megjelölve az azonos családnevet viselők számát. A név 1809-ben felnőtt férfit vagy özvegy családfőt, 1818/21-ben és 1843-ban férfit vagy özvegy családfőt, 1828-ban férfit jelent.
18091818/2118281843
Balassa 6Balassa 12Balassa 12Balassa 9Kiss
CsákFekete 4Csik 3BekényKocsi Horváth
CzutzJablontzayCsörgei 2Borsányi 3Kolosváry 3
FeketeKazayÉrdiCsanádyMeszlényi
HorváthKenesey 2JablonczaiCséppánMészöly 2
KazayKolosváry 3PetesCsipkeNádasdy (gr.)
Kiss 2KutasKazayErős 2Nagy 5
KláraMagyaryKenessey 2FeketePázmándy
KovátsKossáKolosváry 5Fogtői 4Pénzes 3
KutassNagyKutasHalász 5Saly
MagyariPázmándy 2Nádasdy (gr.)HarangozóSárközy
PázmándyPénzes 2Nagy 3GyörkiSzentkirályi
SzütsSimonyPénzes 3Jó 2Szombaty
VekheliusSzüts 3SárközyJókay 2Szűcs
VörösVichelius 2SzánthóKandóThaly
Szüts 4Kenessey 3Végh 2
Thaly 5KazayVeghelius
Vechelius 2
A nem nemesi rendű lakosság adózó része 1828-ban a következőképpen oszlott meg: házas zsellér 9, hazátlan zsellér 55, felnőtt fiú 10, felnőtt leány 2, szolga 19, cselédlány 6, iparűző 8, iparoslegény 3, kereskedő 2, italmérés- és kocsmabérlő 12. Az adózók száma összesen 147, az adóköteles házaké (zsellérházak) 9. Az iparűzők közül 1 molnár, 3 kovács, 1 pék, 1 takács, 1 kötélverő és 1 szíjgyártó, aki egyúttal szatócsbollot is tart. Érdekes, hogy 1823-ban egy kiszolgált katonából lett hajdút is az iparűzők („opifex”) közé soroltak. Az adózók állatállománya összesen 12 ökör, 26 tehén, 54 ló, 250 juh és 28 sertés. Az adózóknak legelőjük és takarmánytermesztésre alkalmas földjük nem lévén, állataikat pénzen vett takarmánnyal kénytelenek tartani. Nincs egyébként úrbéres belső és külső telkük, szőlejük, erdejük sem. Többségük megélhetésének fő forrása mégis a mezőgazdaság, elsősorban a mezőgazdasági bérmunka, de a 18. század végétől kezdve a földbérlet is.
