Új településterv készül — mi változik Kápolnásnyéken?

Aki látta Jiří Menzel "Az én kis falum" című filmjét, az tudja, hogy a falu mindig többről szól, mint amennyi a térképre fér. A térképen utcák vannak és helyrajzi számok, de a falu valójában emberekből áll, akik ismerik egymást, és tudják, hogy ki kinek a sógora, és hogy melyik kerítés mögött szól a rádió hangosan vasárnaponként. A településtervek pedig olyanok, mint Menzel filmjében az orvos és a sofőr párbeszédei: hivatalosak, formálisak, de mindig kibukkan belőlük valami nagyon emberi.

A dokumentum két részből áll, mint egy rendes házaspár. A Településfejlesztési terv („Kápolnásnyék fejlesztési terv 202601.pdf", 2026. március) az álmodozó fél — ő rajzolja meg a jövőképet. A Helyi Építési Szabályzat („Kápolnásnyék HÉSZ.pdf", 2026. május) a gyakorlatias fél — ő mondja meg, hova lehet építeni egy fészert, és mekkora lehet a kerítés. Együtt kormányozzák a falut, és néha ők is összevesznek apróságokon. Az ember csak figyel, és bólogat.

A jövőkép, vagyis hogy mit szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk

A terv megfogalmazza, mint egy iskolai fogalmazás második bekezdése: Kápolnásnyék legyen „élhető, fenntarthatóan fejlődő településként a kulturális örökségre és a helyi természeti értékekre alapozva erősíti lakófunkcióját, közösségi életét és turisztikai vonzerejét" (fejlesztési terv, 5. oldal). Az ember ilyenkor szépen összekulcsolja a kezét, és azt mondja: rendben van, fiam, mindenki ezt szeretné, a szomszéd falu is, és a szomszéd ország is, de mégis jó, hogy le van írva, mert ami írva van, az igaz, akkor is, ha még nem történt meg. Öt nagy fejlesztési irány van: épített és természeti környezet, életminőség és gazdaság, infrastruktúra, közösségi értékek, és — utolsónak, mert ez a leggyakorlatiasabb — fenntartható önkormányzati gazdálkodás (13. oldal). Magyarán: szépen éljünk, dolgozzunk, közlekedjünk, ünnepeljünk, és közben legyen pénz a kasszában. Egyszerű, mint a leves.

Új építkezési helyek, avagy ahova majd valaki házat álmodik

Az 5. melléklet („5. melléklet új beépítésre szánt területek.pdf") két új beépítésre szánt területet jelöl ki. Az egyik az 1060/6 hrsz-ú, 0,44 hektáros parcella, amely védelmi erdőből kertvárosias lakóterületté minősül át — ez a Kápolnásnyéken belüli terület, az Arany János utca, a Kutas sor és a Szent László utca által közrefogott terület egy részén fekszik. Ahol eddig a fák tartottak gyűlést, ezentúl az új tulajdonos fogja tartani a kerti grillpartikat. A másik az 1188/18 hrsz-ú, 0,15 hektáros parcella Pettenden, a 7-es főút mellett, a víztorony közelében — itt egy közhasználatú zöld folt vonul vissza, és a helyére falusias lakóterület érkezik.

Cserébe a tervező — mert minden csere-rendszer így működik, mint ahogy egy jó könyvelő is mindig kettős könyvelést vezet — szépen összeszedte a kompenzációs területeket. Külterületi falusias lakóterületeket mezőgazdaságivá soroltak vissza, belterületi parcellákat zöldterületnek vagy erdőnek nyilvánítottak. Ahogy mondani szokták: a könyvelés zárul, a természet békére hajlik, a polgár pedig megérti, hogy 125 százalék mindig több, mint 100, kivéve ha valami egészen mást is jelent.

Pálinkafőzde, sörfőzde, és egyéb derűs apróságok

Most jön az a rész, ahol az ember leveszi a sapkáját, és lassan megsimogatja a tarkóját, mert ilyenkor a falu lelke szólal meg. A terv ugyanis kimondja: a 7. számú főút mellett, egy fejlesztési területen, létesülhet egy pálinkafőzde, parkolóval, és egy 12 méter szabályozási szélességű új úttal (fejlesztési terv, 22. oldal). Az út a főzdéhez vezet, ahogy az tisztességes pálinkafőzdékhez vezető utak szoktak: méltósággal, parkolóval, és egy enyhe szagudvarral.

A meglévő sörfőzde pedig — „lakossági kérelemre" — végre kaphat egy akkora tárolóépületet, amilyenre régen vágyott. Eddig ugyanis a sörök szűkösen voltak, és nincs annál szomorúbb, mint egy ászoknak való hely, amibe nem fér be elég ászok. Az új HÉSZ ezt orvosolja (22. oldal).

Itt azonban az ember megáll egy pillanatra, mert a „lakossági kérelem" kifejezés különös. Aki valaha is megpróbált egy hivatalban kérvényt benyújtani, az tudja: a lakossági kérelmek általában elindulnak, megakadnak, vándorolnak, várnak, leporolódnak, és néhány év múlva visszakerülnek a kérelmezőhöz azzal, hogy nyújtsa be újra a megfelelő formanyomtatványon. Egy „lakossági kérelem", amely odáig jut, hogy egy egész HÉSZ-paragrafus igazodjon hozzá, az már nem akármilyen lakos. Az ilyen lakos nem fakanállal kavarja a sajátját, hanem ezüstkanállal.

A faluban működő sörfőzde nem ismeretlen — és a Vörösmarty emlékház környezetének fejlesztése, amelyet a terv külön egyedi projektként nevesít (E2, fejlesztési terv 20. és 27. oldal), szintén helyi ismertséghez kötődik. Aki Kápolnásnyéken nyitva tartja a fülét, az tudja, melyik árnyékban hűlnek ezek a tervek.

A 7-es főút mellé álmodott pálinkafőzde területének a földhivatali nyilvántartás szerint a Pleasure Land Kft. a tulajdonosa, amelynek bejegyzett címe a cégadatbázis tanúsága szerint a Halász-kastéllyal egyezik meg. A pálinkafőzde tervezett helye pedig — és itt az ember elgondolkodva nyúl a borospohárhoz — közvetlenül a Vörösmarty emlékház szomszédságában fekszik. Tehát van egy emlékház, amelynek a környezetét a terv egyedi projektként fejleszti, és van mellette egy pálinkafőzde, amelyhez új út és parkoló épül. Mintha valaki egy nagy ceruzával összekötögetné a térkép pontjait, és a végén kirajzolódna egy ábra, amit az ember csak hosszan néz, és azt mondja: lám, lám.

A településtervi dokumentumok mindezt nem mondják ki, és nem is dolguk. A tervező felelőssége nem terjed odáig, hogy megnevezze, kinek a kérelmére, kinek az érdekében. A papír hallgat, mint Menzel filmjében az orvos, amikor olyasmit kérdeznek tőle, amire nincs jogszabály. De a falu népe lassan, vontatottan, mint az öreg vasút, összerakja magában a darabokat: itt egy sörfőzde, ott egy emlékház, arrébb egy pálinkafőzde, és középen egy kastély, ahonnan mindezek elindulnak. Az ember nem mond ki semmit, csak nézi, és bólogat. Meg szokott lenni. A párlatok útja kanyargós, de mindig odaérnek.

Az M7 autópálya közelében pedig szabályozott, védelmi erdősávval leválasztott gazdasági terület kerül kijelölésre, az új vállalkozások betelepülésének ösztönzésére (fejlesztési terv, 27. oldal, E4 egyedi projekt). Ki tudja, ki és mi jön majd oda — talán egy raktár, talán egy szerelőcsarnok, talán semmi. A jövő olyan, mint egy ködös reggel a vasútállomáson: hallani a vonatot, de hogy honnan jön és mit hoz, az csak akkor derül ki, amikor megérkezik.

Lakóterületek, ahol majd lakni fognak

A fejlesztési terv említi a temető mögötti lakóterület-fejlesztést és az M7 autópálya felé történő bővítést (10. oldal). A temető mögötti telkek logikája megható: aki ott lakik, az minden reggel emlékeztetődik, hogy az élet véges, és érdemes kihasználni a maradék órákat egy jó kávéval. A tervező hangsúlyozza, hogy a régi tervhez képest csökkentette a fejlesztési területeket, és időben is szétválasztotta őket, tartalékokat hagyva — vagyis nem rohanunk fejjel a betonkeverőnek, hanem szépen, fokról fokra, ahogy a nagyanyám szokta volt darálni a mákot.

Ahol pedig új lakóterület épül, ott a 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet 13. §-a alapján kötelező lesz játszótér, ha legalább 15 lakás épül, és kötelező lesz 500 négyzetméteres közpark, ha legalább 500 lakás (24. oldal). Ami azt jelenti: a gyerek mindig kap egy helyet, ahol hintázhat. És ez azért szép, mert a hinta az egyetlen olyan szerkezet a világon, amit egyformán szeretnek a hároméves és a hetvenhárom éves emberek.

A védett értékek, vagyis amit nem hagyunk veszni

A HÉSZ 8. melléklete („8. melléklet Helyi egyedi és területi védelem.pdf") tizenegy egyedi és öt területi védett értéket sorol fel. A református templom és udvara (Vörösmarty utca 14., 29/1 hrsz), a katolikus templom (Fő utca 51-2, 897 hrsz), a Pettend kápolna (066/2 hrsz), az egykori iskola (Balassa utca 2., 906 hrsz), a jégverem (Kazinczy utca 35, 436/41 hrsz), és néhány feszület, melyek úgy állnak az utcákban, mint az öreg postások: ki tudja, mióta, de mindig ott vannak. A területi védettek között a központi díszpark az 1848-as emlékművel és a Vörösmarty szoborral, a Hősök tere, a zsidó temető, és néhány utcakép.

Aki védett épület tulajdonosa, az nem bonthatja le (HÉSZ, 55. § (4) bekezdés), és felújításkor megőrzi a homlokzati díszeket, nyílászárókat, lábazatot (56. §). Cserébe — és ez az igazságos része — az önkormányzat támogatást adhat (75. §). Az ember a régi házát úgy felújítja, ahogy az ízeit őrzi: a homlokzatra friss meszet, az ablakra fát, a tetőre cserepet, és a teljes művelet után még pénzt is kap rá az állami pénztárból. Az ilyesmiben van valami régimódi szépség, mint amikor a hentes ráadásként odacsapott egy kis májast.

Környezetvédelem, vagyis hogy ne bántsuk a vizet és a levegőt

A HÉSZ kimondja: nagylétszámú állattartó telep a faluban nem létesíthető (4. § (4) bekezdés). Ez egyszerű mondat, de aki ismeri az ilyen telepek szagtanát, az tudja, milyen szabadító erő van benne. Haszonállattartó épület élelmiszerboltól, óvodától, egészségügyi intézménytől, gyógyszertártól ötven méteren belül nem építhető — a tervező nyilván tisztában van vele, hogy egy óvoda nem konyhakert, és egy gyógyszertár nem istálló. Vízminőségvédelmi területen a szennyvíz szikkasztása tilos (40. § (5) bekezdés) — egyszerű mondat, ami egyszerű elvet rögzít: a tiszta víz csak akkor marad tiszta, ha tisztán hagyjuk. Az új gazdasági területek határa mentén pedig öt méter széles, többszintes védőzöldsávot kell ültetni (12. § (6) bekezdés). Vagyis a fa is dolgozzon: legyen ott, hallgasson, lengjen a szélben, és szűrje meg a port.

Infrastruktúra, vagyis hogy ne fagyjon meg a csap

A fejlesztési terv kimondja, hogy a Ravasz László, Szép Ilonka, Vörösmarty, Tó és Kiss utcákban hiányzik a szennyvízhálózat (11. és 23. oldal). Ez egy ilyen mondat, amelyik magában is elég: aki ott lakik, az tudja, miről van szó. A közvilágítás fejlesztése pedig az Olajtelep, a Vörösmarty utca, az Ady utca és a Vándor utca területén tervezett (23. oldal) — vagyis kevesebb sötét sarok, több látható csillag.

Az önkormányzat középtávú céljai között szerepel a Fő utca 32. szám alatti ingatlan felújítása és a pénzügyi iroda odaköltöztetése (27. oldal, E1 egyedi projekt). A pénzügyi irodának új helye lesz, és az ember reméli, hogy a számok ott is összeadódnak ugyanúgy, csak szebb falak között.

Tartalékterületek, vasutak, gázvezeték — a jövő, amely néha nem érkezik meg

A terv öt szabályozási tartalékterületet jelöl ki (SZTT-1 — SZTT-5), amelyek beépítése csak külön szabályozási terv elkészítése után válik lehetővé (HÉSZ, 3. § (3) bekezdés). Ez olyan, mint amikor az ember félreteszi a kalapot a fogason: nem hordja, de ha kell, megvan.

A térképen pedig ott áll, mint a régi vágyak: a tervezett nagysebességű vasútvonal, amely Horvátországtól Ukrajnáig kötné össze a Kárpát-medencét, és a tervezett V0 vasútvonal, és az Ercsi–Győr földgázszállító vezeték („SZT-2 Külterületi szabályozási terv (A0).pdf"). Ezek a tervek olyanok, mint a falra felakasztott esküvői képek: az ember nem tudja, hogy a fiatalok még együtt vannak-e, de a kép szép. Talán megépülnek, talán nem. Talán az unokák utaznak rajta, talán a dédunokák. Talán senki. De a térkép emlékezni fog rájuk.

A véleményezésről

A munkaközi dokumentáció jelenleg lakossági véleményezésre van bocsátva. A tervdokumentáció megtekinthető az önkormányzati honlapon, valamint ügyfélfogadási időben a Polgármesteri Hivatalban. A véleményezés határideje 2026. május 11-től 2026. június 3-ig tart, és aki javaslatot, észrevételt szeretne tenni, azt írásban, a polgármesterhez címzett, indoklással ellátott szövegben teheti meg.

Az önkormányzat ezenkívül lakossági fórumot is szervez: 2026. május 19-én, kedden 17 órakor a polgármesteri hivatalban.

Itt azonban szólni kell egy szót a magunk emberi gyarlóságairól. A dokumentáció tizenegy fájl, több tucat oldalas szövegekkel, A0-s méretű színes térképekkel, paragrafusokkal, helyrajzi számokkal, övezetkódokkal, mellékletekkel, ahol egy lap néha akkora, mint egy konyhaasztal. Online elérhető, ami nagyon szép, hála az új idők új szokásainak — de aki a számítógépet még mindig egy kissé bizalmatlanul nézi, mint a vasutas a túl korán érkező vonatot, annak nem könnyű a dolga. Az ember kattint, megnyit, lehúz egy ZIP-fájlt, kicsomagolja, megnyitja, nagyítja, kicsinyíti, és a végén talán nem találja azt a paragrafust, amelyik az ő utcájáról szól. Aki ilyen, az ne csüggedjen: bemehet a hivatalba, leülhet, és ott is megnézheti az anyagot. A papír régóta türelmesebb, mint a képernyő.

És talán segít ez az összefoglaló is. Nem helyettesíti a dokumentumokat — egy ilyen cikk soha nem fog —, de talán megmutatja, mire érdemes odafigyelni, mit érdemes kérdezni, és hol érdemes megállni egy pillanatra. Aki tehát úgy érzi, hogy egy-egy parcella, egy-egy szabály, vagy éppen egy „lakossági kérelem" nem hagyja nyugodni, az most szólhat — papíron is, szóban is. Mert a terv attól lesz a falué, hogy a falu beleszól. Ahogy Menzel filmjében a sofőr mondja a maga csendes, makacs módján: a dolgok akkor mennek a helyükre, ha az ember nem hagyja annyiban. Most a falu beszélhet. Aztán majd megnézzük, mit szól a terv.