A református templom felújítása során régi, Habsburg pénzérmék kerültek elő. A rajtuk található verdejel alapján (S, B) megállapítható, hogy egyrészt Szomolnokon készültek, ahol a 18. század közepétől pénzverde működött, valamint az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosában és pénzverőhelyén, Körmöcbányán kerültek forgalomba.
A 3 krajcáros érmét, amelyik 1812-ből származik, a 40x40cm nagyságú hasított palatáblák alatt találták, ami azt is jelentheti, hogy a munkások közül ejtette el valaki. Az egyszerűbb megoldás, hogy az egykori templompadok alatt voltak ezek, amelyeket az oroszok elégettek, amikor a II. világháborúban konyhának használták a templomot. (Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja az egyetlen eredeti templomi berendezés, az úrasztala, amit azért nem égettek el, mert ezen darabolta az orosz hentes a húst. Bal kezes volt a bárdnyomok alapján.)
Az egykori padok alatt volt egy fa lábtartó, ami nem volt szorosan összedolgozva, alatta 20x20 olyan téglalapok voltak, amelyeket 200 éve a padlások leborításához használtak. Istentisztelet közben egyszerűen felállás és leülés közben leestek ezek az érmék, és begurultak a padozat alá, ahol már hiába keresték. Nem volt mit.
