Pettend

Pettendről külön fejezet emlékezik meg az 1904-ben megjelent "Fejér vármegye története" című kiadvány 5. kötetében. Ennek kivonata olvasható itt.

Luczenbacher Miklós kastélya Pettenden

Baracska, Kápolnásnyék és Pázmánd közé van ékelve. Nemesi birtok volt mindig, most is azokból áll, kisebb nagyobb úri lakokkal, melyek között keresztül megy a Déli vasút vonala. A legrégibb a Kenessey Lajos kúriájának oszlopos része. Újabb építmény a Sárközy Aurél Komárom megyei főispáné oszlopos tornácával, melyet csinos park vesz körül. Legújabb a Luczenbacher Miklósé, mely a báró Földváry család földszinti kastélya helyén épült a 90-es évek vége felé. Ez a kastély angol stílusban készült, mely műfajból csak kevés van az országban. Gyönyörű képet nyújt a Déli vaspályán utazóknak.

Pettend - Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés

Pettendről a legelső emlékezés 1429-ből szól Zsigmond király ugyanis az elszaporodott fejérmegyei gonosztevők ügyében való intézkedés céljából Fejérvárra gyűlést hirdet, a kirendelt megyei szolgabírák, nevezetesen Sikátori Csák György, Day János, Külei Mihály fia Benedek, Rekesztői Kanchy Péter, Szilasy Miklós, Jenői Benete, Almásy Péter, Szilasy Mihály, Csuthy Mihály fia Balázs. Eszeny Mihály, és Berenchei Nehéz János között a második helyen Pettendy Antal fiát Jánost nevezi meg.

Azonban ugyan ezen oklevél a kiváló állású Pettendy János megyei szolgabírón kívül, mint pettendieket egypár elvetemült embert is nevez meg t. i. György fiát Pált gyilkost, és Miklós fiát szinte Pált pettendi nemeseket.

1486-ban pedig a már többször említett tanúkihallgatás alkalmával, melyet Mátyás király parancsára a székesfehérvári káptalan Tímár ügyében tartott, mint egyik szomszédos tanú Bodméri Pettendy László birtokos nemes szerepel. A Szüzvár melletti Saág határjárási okmányában pedig 1501-ben előfordul egy Pettendi Péter is mint királyi ember.

Az a Bodméri Pettendy László már most közelebb hoz bennünket a későbbi birtokosokhoz, akik a Pettendy család révén bírták Pettendet is meg Kápolnásnyéket és Gárdonyt is. Ugyanis II. Lajos király Budán 1517-ben kiadott oklevelével néhai Bodméri Pettendi László (a fentebbi tanú lehetett ez) fiait Mihályt és Miklóst és több Bodméri, Fertőfenéki, meg Nyéki családbelieket, végre Pettendi Ilonát, özvegy Antalfy Jánosnét megerősíti új adomány címén Fertőfenék más néven Kápolnásnyék birtokában, mint a mely birtokot mér eleik is bírták.

Hogy azután miként ment Pettend Antalfy János özvegye Pettendi Ilona kezéről a Kettyei Finta és Balassa családokra. Pettendi Ilona örökösei a Balassáék és Fintáék lévén, Balassáék eladták az ő részüket Kutas Istvánnak, a birtok ennek 7 leánya révén a Székely, Ravazdy, Kenessey, Chernél, Csanády, Kazay, Jablonczay családok között oszlott meg.

Nem mellőzhető azon adatok közlése, amelyeket úgy a győri káptalan levéltára, mint a székesfehérvári káptalan hiteles helyi könyvei megőriztek.

A győri káptalan levéltári adatai
Pettend - Magyarország (1782–1785) - Első Katonai Felmérés

1699. Özvegy Dávid Györgyné született nemes Dezső Katalin Fejérmegyében fekvő bizonyos Pettend, Gárdony és Velence nevű pusztákat Finta Mihálynak eladván ezen eladásnak Pakay Jánosné született nemes Kovács Anna ősiségi jognál fogva ellene mond.

1701. Kovács Anna gárdonyi birtokrészét, Kutas István Veszprém megyében levő pápai birtokáért, 100 forint felülfizetéssel elcseréli.

1703. Özvegy Dávid Györgyné szül. Dezső Katalin Fejér megyében Gárdonyban és másutt levő pusztai birtokrészeit Meszlenyi Jánosnak 1500 magyar forintért a kiváltság idejéig zálogba adja.

1703. Kaszap Katalin bizonyos részbirtokát Gárdonyban Hágó Györgynek eladván, miután ez a vételárat lefizetni nem akarta, az eladást visszavonja.

1716. Finta János Gárdonyban Fejér megyében s másutt fekvő birtokait Meszlenyi Jánosnak 1800 rajnai forintért eladja,

1717. Kovács család a fentebbi eladásnak ellentmond.

1717. Kovács család azon eladásnak, mely egyrészről Dávid Katalin és Győri Samu, másrészről pedig Kutas István és Török Ferencz között bizonyos gárdonyi birtokrészek iránt eszközöltetett ellentmond.

1721 Osuzy Józsefné szül. Toldy Kata Meszlenyi János azon eljárása ellen, hogy a Fejér megyei gárdonyi birtoka zálogáról szóló 1000 talléros záloglevelet vissza nem bocsátja, tiltakozik.

1722. Fejér megyei Gárdonyban lakó Ferenczy János itteni részbirtokát, azaz Gárdonynak 26-ik részét, Nagy Gergely s hitvese Kutas Zsuzsannának 100 rh. forintért eladja.

1745. Maky István Gárdonyban, Fejér megyében s másutt levő birtokát 110 forintért Dankó Zsuzsannának eladja.

1745. Finta Mihály Őri Máté abbeli vallomásának, mely szerint ez gárdonyi curiális birtokát Meszlényi Jánosnak eladta, ellent mond.

1754. Kenessey Zsigmond gárdonyi pusztára vonatkozó s bárki által tett beavatkozások ellen óvást tesz.

1757. Kaszap Judit mindennemű szerződéseknek, melyeket gárdonyi birtokrészre vonatkozólag Kutas család, továbbá Kenessey Zsigmond, Tóth István és Pakay János bármiképp és bárkivel kötnének, azon oknál fogva, mert nevezettek nem osztályosak, ellent mond.

1758. Rattasics János saját és érdektársai nevében azon egyességnek, mely Pakay István és Mihály által gárdonyi részbirtokra vonatkozólag köttetett, ellent mond.

1760. Szakály András és Kaszap Judit Gárdonyban levő részét 10 forintért és egyéb jótétemények fejében More Ferencznek eladja.

1762. Kosa József és érdektársai mindazon jogügyleteknek, melyeket Kosa, Fogtői, Sándor, Szily, Felsői, Bogácsi, Pecsovics, Pálffy és más családok Gárdonyban és másutt levő részekre vonatkozólag Kosa József és érdektársai ősiségi jogainak kárával kötöttek, ellent mondanak.

1764. Fürdős István Gárdonyban birtokrészét 2 évre Zuber Józsefnek zálogba adja.

Baronyai György Fejér megyei Sismánd, Gárdony és Körtvélyes nevű puszták birtokába vezettetik. (Év nélkül.)

1702. Baronyai György és Szekeres István Sismánd, Gárdony, Körtvélyes Fejér megyei puszták birtokába iktattatik.

1700. Gárdony határa iránti vizsgálat Baranyai György és Szekeres István részére.

1700 Ugyanaz Hajdon részére.

A székesfehérvári káptalan hiteles helyi adatai

1834. szept. 3. Littassi Gábor és Szabó Mihály, úgy is mint Littassi Julianna férje azon birtokok egy hetedrészének tized részét, mely Kápolnásnyéken, Pettenden és Kajászó-Szent-Péteren, néhai édes anyjuk illetve napuk Veres Zsuzsanna után rájuk maradt, de a mely részbirtokokat még édesanyjuk néhai idősb Kazay Istvánnak, s most is életben levő neje Kutas Eszternek 30 évre hatezer forintért zálogba adott, ennek eltelte előtt pedig rá újra ezer forintot auctio képen felvett, ezen 8500 írtért eladják Kazay István örököseinek, név szerint Kazay Sándor és Istvánnak, kenessei Kenessey Károly feleségével Kazay Terézzel nemzett Kenessey Karolin és Eleknek, Kazay Krisztina néhai Dercsikai Erős József özvegyének, Hollósy Somogyi Károlyné, szül. Mészöly Eszternek, aki Mészöly Antal cs. kir. kapitány és neje Kazai Zsuzsanna leánya volt.

1837. aug. 3. Tiltakozás, melyet Nagy Ferenc pákozdi lakos és társai Pettend és több birtok iránt a káptalannál felvallottak.

A Kenessey család
Kenessey Lajos úri laka, a legrégibb kúria pettenden

A Kenesei Kenessey család jelenleg Veszprém és Fejér vármegyében birtokos Kenessey László adatai nyomán e helyen csakis a fejérmegyei ágat ismertetem.

A régi időkből a balatonfüredi református egyház kehelyén következő címert és felírást találjuk: Koronából kinövő páncélos vitéz, jobbjában egyenes kardot, baljában buzogányt tart. A sisak oromdisze mellén nyíllal átlőtt madár. A kehely felirata: „Isten tisztességére atta Kenesei Péter Tyhani főkapitan anno 1622.” Römer Flóris véleménye szerint ezen kehely mindenesetre még a reformáció előtti.

A család jelenleg használt címerét Kenessey István, ki Salm parancsnoksága alatt Palota várát védte a török ellen, nyerte nemessége megújítása mellett 1626. június 27-én II. Ferdinánd királytól. A laikusok előtt az Inkey-családéval teljesen egybevágó címer a következő: Renaissance álló arany- szegélyű pajzsban hármas zöld halmon jobbra fordult, ágaskodó, kétfarkú arany oroszlán, felemelt jobbjában arany markolatú egyenes pallost, baljában lehunyt szemű, körszakállas, vörös turbános, levágott vérző törökfejet tartva, kék mezőben áll. A zárt sisak disze a kinövő pajzsalak. Takaró: jobbra arany-kék, balról ezüst-vörös.

A család donátiót nyert Küngös, Kenese és némely balatonfőkajári részekre. Házasság útján birtokol Fejér megyében Pettenden a XVIII. század eleje óta, régente Pest vármegyében, mely birtokok leányágon a Szilassy és Patay család kezére kerültek. Zálogbirtokokat szerzett Kenessey István a XVIII. században Veszprém megyében; ezek (Mezőlak, Devecser stb.) leányágon gróf Esterházy kézre kerültek.

A család Fejér megyei ágának egyik nevezetes tagja Kenessey István, ki az 1721. 1722. és 1729. évi országgyűléseken követ volt. Ezen Kenessey Istvánt érte a tisztesség, hogy protestáns részről őt jelölték nádornak. Részt vett 1722. június 30-án azon küldöttségben, mely a pragmatica sanctiónak a magyar részről történt elfogadását III. Károly királynak hírül vitte s rajta kívül köznemesi családok közül a Mattyasovszky, Motesiczky, (később báró) Eötvös, Meszleny és Boronkay családok vettek részt, s mindezekről feljegyezte a történelem, hogy azon kor leglojálisabb családjai valának.

Oszlopa volt Kenessey István a magyar protestantizmusnak. A III. Károly alatti vallási harcok s egyenjogúsági törekvések idején ő is egyik rendi biztos volt, kiknek feladata volt a reformátusok követelményeit érvényre juttatni. Mint ilyent 1722-ben Nádasdy Tamás az országgyűlés előtt bepanaszolta, hogy a Boldogságos Szűz tisztelete ellen izgat s azt sértegeti. Ezen panaszra perbe fogták biztos társaival együtt. Kenessey István azonban a trón elé folyamodott s kivitte azt, hogy nem büntették.

Ezen Kenessey István nőül vette Szondy Zsuzsannát a drégelyi hős utódát, kinek első férje az utolsó török háborúban elesett Chernél Dávid ezredes volt. 40 évi házasság után Kenessey István, mint udvari tanácsos, szélhűdés folytán Pápán 1750-ben elhunyt.

Mintegy 50.000 holdnyi vagyonát neje Szondy Zsuzsanna örökölte, ki gróf Castiglioni Eudem ezredeshez ment nőül, a vagyon Eszterházyakra szállott. Ezen Szondy Zsuzsanna tette a pápai és debreceni kollégium és gimnáziumoknál, valamint a budapesti egyetem jogi karánál most is fennálló Szondy-Kenessey alapítványt.

A családból megemlítendő Kenessey Kálmán, ma nyugalmazott miniszteri tanácsos és a vaskorona rend lovagja, ki a gazdasági irodalom terén kivívott érdemeinél fogva tekintélyes nevet szerzett magának, a vármegyében mint alispán és országgyűlési képviselő szerepelt; jelenleg kápolnásnyéki birtokán él. Második neje netzpáli Justh Ilona a környék szegényeinek és szegény betegeinek valóságos őrangyala és gyógyító orvosa volt. Kevés halott tetemét szenteltem be és kísértem nyugvóhelyére oly nehéz szívvel, mint Kenessey Kálmánné szül. netzpáli Justh Ilonát a kápolnásnyéki temetőben. Fényeskedjek neki az örök világosság!

A nádasdi Sárközy család leszármazása
nádasdi Sárkozy Aurél pettendi kastélya

A nádasdi Sárközy család a Csallóközből ered, onnan költözött le a török kiverése után Somogyba, majd pedig az 1820-as években a család egyik tagja Somogyból Fejér vármegyébe s ez alapítá a család itteni ágát.

A család első ismert őse Albertas Sarkewzy alias Erchy de Nadasd, aki már mint előbb is nemes ember 1510. okt. 10-én, öt fitestvérével, György, Lőrincz, Mihály zágrábi őrkanonok, Márton s Gállal együtt, II. Ulászló királytól címert nyert nemességéhez adományul s a ki mint ítélő mester, majd a királyi ügyek igazgatója nagy tekintélyre s vagyonra tett szert. Ő nyert adományt a Csallóközben, a Duna mellett fekvő Nádasd falu egy részére is, (1514.) melyről azonban már előbb is írta magát, amelynek tehát a család előbb is birtokosa volt. Voltak ezenkívül birtokai: Pozsony, Trencsén, Bars, Zemplén és Szabolcs vármegyékben. Túlélte a gyászos emlékű mohácsi csatát is, de részben a három részre szakadt országban dúló belviszályok, részben pedig a sokfelé ágazó rokonság miatt utódai meglehetősen szétszóródtak, s csak alig tudták a nagy vagyon romjait is összetartani.

Ugyancsak e háborgós időkben az eredeti családi iratok is természetesen elkallódtak, úgy, hogy a hiteles leszármazást is csak az ország legkülönbözőbb levéltáraiból, conventek, káptalanok és egyéb hiteles helyek adatai alapján lehetett összeállítani. A részletes genealógiai fejtegetések helyett csak azt jegyzem meg, hogy az említett Sárközy Albertnek ötödíziglen való egyenes leszármazója volt az a János, aki 1639-1690 táján élt, Komáromban, majd Győrben saját házában lakott s akinek miután első nejétől Pázmándy Ilonától fiú gyermeke nem maradt, második feleségétől Eölvedy Zsuzsannától született egyetlen fia, ugyancsak János (született 1678. aug. 7. Komáromban, meghalt 1735. okt. 21. Nagybajomban, Somogy megye) lett a család ujjá alkotója s az összes ma élő leszármazóknak közös ősapja.

Az első helyen említett János ugyanis a vallási villongások miatt elhagyta Komárom városát, s miután a vármegyétől 1679. szeptember 11-én nemesi bizonyítványt szerzett, Győrbe költözködött s ott saját házában telepedett le 1685. december 13-án Győrmegyéből is megszerezte a nemesi bizonyítványt és ott is fejezte be küzdelmekkel teljes pályafutását.

Ez az ifjabb János az ősi Csallóköz vidékét odahagyva, a török kiverése után, a teljesen elpusztult Somogyba költözött le, birtokai kiterjedtek Nagy-Bajom, Kisasszond, Kis-Korpád, Ökrös, Fenék, Magyaród, Kis-Bajom községbeli jószágokra, a melyekre a Neoaquistika Commissió alkalmával megszerezte a donatiókat.

A 18-ik század elején már megyénk beli községekben és a protestáns vallásban találjuk Jánost. Kétszer nősült, első felesége Szent-Benedeky Dorottya, a második Sághfai Sándor Zsuzsanna volt, s e két házasságból származó fiai után szakadt a család két ágra, az idősebb úgynevezett kiskorpádi ágra, mely már fiágon teljesen kihalt s az ifjabb ágra, amely ma is virágzik Somogyban s Fejérben.

Sárközy János leszármazói közül nevezetesebb szerepet vittek Sárközy István (sz. 1759. ápr. 22. Kisasszondon, meghalt 1845. aug. 29. Nagy-Bajomban) Sárközy Antal és Szánthó Ágnes fia, a most említett Jánosnak unokája. Családjának legkiválóbb szelleme, ki korának minden neves emberével összeköttetésben állt és nagybajomi háza Somogy vármegye egyik állandó szellemi központja volt. A közszolgálatot előbb a katonaságnál kezdte, majd 1785. nov 23- Somogy megyénél folytatta. 1794. aug. 15. főbíró, 1824-36. alispán, 1837-ben pedig consiliarius lett, 1703-ban már a belső somogyi ref. egyházmegye gondnokává választatott és e megtisztelő állást haláláig, 52 évig viselte. A csurgói református gimnázium megalapítása körül (1796) a lánglelkű Festetics György gróf mellett a legnagyobb szerep neki és Nagyváthy Jánosnak jutott. Jó viszonyban élt a szintén Nagy-Bajomban lakó rokonával, Pálóczi Horváth Ádámmal, a költővel, felkarolta Csokonai Vitéz Mihályt és azt nemcsak a legszívesebben látta családja körében (1798. júniustól 1799. májusáig), hanem finom ízlésével nem egyszer figyelmeztette pongyolaságaira is. Sőt a legnagyobb figyelmet tanúsítva iránta, a csurgói gimnáziumban tanítói álláshoz juttatta. Jó viszonyban volt Berzsenyi Dániellel és különösen Kazinczy Ferenccel, ki meleg barátságával tüntette ki, levelezésüket kiadta a magyar tudományos akadémia.

Chernelházi Chernel Eszterrel (sz. 1771. január 16., meghalt 1829. január 17.) kötött házasságából származó fiai, Albert (sz. 1790. jan. 1 Kaposváron, meghalt 1860. febr. 20. Kis-Aszondon.) Pályáját 1813-ban kezdte, mint Somogy megye aljegyzője, aztán alispánja, végre mint követe, 1848-ban főispánja lett. A forradalom után Sárközy Albert is visszavonult és kivált a debreceni függetlenségi nyilatkozat (ápr. 14.) hangolta le. Ennek dacára az abszolút kormány internálta és csak az 50-es években kapott amnesztiát. Fiai Titusz, Dénes, Béla voltak.

Albert testvére, vagyis István második fia volt Kázmér (sz. 1799. március 10. Nagy-Bajomban, Somogy m. meghalt 1876. febr. 22. Pettenden, Fejér megye) Nyékre anyai birtokára költözködött s ezzel a család fejérmegyei ágazatát megalapította. Így s ekkor vele került a nádasdi-Sárközy család Fejér megyébe, Kápolnásnyékre. Itt kezdte pályáját 1822-ben, s emelkedett alispáni és követi méltóságba másodszor is, amikor gróf Deseffy Aurél konzervatív pártjához csatlakozott, 1845-ben alnádor lett. A szabadságharc után Pettendre vonult vissza. Mint a vértesaljai református egyházmegye gondnoka, küzdött az 1859. szept. 1. kiadott nyílt parancs ellen, mely egyháza szabadságát akarta megnyirbálni; jelen volt 1860. december 18. Esztergomban a Szczitovszky prímásnál tartott értekezleten. 1860. hétszemélyes táblabírájává nevezték ki: 1861. csakvári képviselő. 1869. vonult nyugalomba s ekkor a Szt. István rend kis keresztjét kapta. Felesége: Telegdi Csanády Johannától (sz. 1810., meghalt 1860. január 12.) fiai: Aurél (sz. 1845. január 12. Pettenden) főjegyző, 1878 —1885. csákvári, majd karczagi függetlenség-párti képviselő volt 1885. Fejér m. alispánja 1894. aug 10. Komárom vármegye s Komárom város főispánja, Kázmér a cs. és kir. 7. huszárezredben, majd a m. kir. csendőrségnél főhadnagy, ma Fejér megye várnagya.

A Kutas család

Minthogy fentebb, az 1703. oki. kivonat azt mondja, hogy Balassa András, Ferencz és János pettendi birtokukat Kutas Istvánnak eladták, feltűnt, hogy Kutasékról később egy szó sem fordul elő. Kérdést intéztem Kenessey Kálmán nyugalmazott min. tan. kápolnásnyéki birtokoshoz, hogy mit tud Kápolnásnyék és Pettend régi birtokosairól. Azt írta, hogy Pettend Nyékkel egy birtok volt, és a múlt század elején Kutas volt a birtokosa, de 7 leányt hagyván maga után, ezek férjei: Székely, Ravazdy, Kenessey, Chernél, Csanády, Kazay, Jablonczay nevű urak osztozkodtak meg Kutas pettend-nyéki birtokán, egynek-egynek ezer hold jutván. De ez a vélemény csakis Pettendre vonatkozhatik, mert Nyéken, mint láttuk, Balassáék és a Nemesek voltak birtokosok. A Kutas leányok birtokutódjai lehetnek vétel vagy beházasodás útján a mai pettendi birtokosok.

A Kutasok és Balassák az 1755-ben megkezdett pert azzal az egyezséggel fejezték be, hogy Kutasék visszaadják Balassának Nyék felét s mikor Balassa Erzsébet újabb pert kezdett, a Hét személyes tábla elutasította őt keresetétől és érvényesnek mondta úgy a Nemesné, mint Kutasékkal kötött szerződést.

Ezen szerződés lényege pedig abból állt, hogy Felső-Nyék és Pettend megmaradt a Kutass örökösök birtokában, Alsó-Nyék jutott Balassáknak és özv. Nemes Györgynének. Vagyis ettől fogva Alsó- és Felső-Nyék birtokviszonyainak története is elvált egymástól s minden további változás, ami történt Alsó-Nyék birtokviszonyaiban (p. a Nemes-féle birtok egy részének gr. Nádasdy által való megszerzése stb.) közönyös lett a felső-nyékiekre, akik a pettendiekkel együtt alkottak birtokközösséget, compossessoratus-t.

A felsőnyék-pettendi birtokosokról vagyis a Kutas örökösökről a következő adatokkal egészítem ki és helyesbítem a Kenessey Kálmántól nyeri értesítést.

Kutas István, ki az 1703-ki egyezség és 1720-ki örök bevallás útján megszerezte a Balassáktól Kápolnásnyéket és Pettendet, amely birtoktestnek azonban az 1755-ki pör és az azt követő egyezség után csak a fele maradt birtokában, félesége útján rokonságban volt a Balassákkal.

Ő maga úgy látszik venyimi eredetű volt, az apját legalább egy 1740. körüli genealógiai jegyzék, melyet dédapám Nagy János kocsi pap készített, venyimi Kutas Tamásnak mondja. Egy 1695. szeptember 7-iki tanúvallató levél így említi a tanuk sorában: „Stephanus Kutas molitor egregii Georgii Vörös in possessione Ajka degent“ s ezen időben 23 éves fiatal ember volt. Úgy látszik, sógorával Ferenczy Györggyel együtt ezen időtájban jól megszedte magát, mert 1700-1703. közt szerzik meg együttesen nemcsak a nyéki és pettendi, hanem a gárdonyi és kajászó-szent-péteri birtokokat is. Kutas István ivadékai „nagygyőri” előnevet viseltek. A család férfiágon kis unokájában halt ki a negyvenes évek alatt, aki a felsőnyéki temetőben van eltemetve.

Pettend - Magyarország (1782–1785) - Első Katonai Felmérés Pettend - Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés Pettend - Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század) Luczenbacher Miklós kastélya Pettenden Kenessey Lajos úri laka, a legrégibb kúria pettenden nádasdi Sárkozy Aurél pettendi kastélya
Hozzászólások