A református templom történetéhez

Kápolnásnyéki református templom

Írta Molnár István református lelkész, Ország-Világ, 1921., 42. évfolyam, 1921-07-10 / 28. szám

A kápolnásnyéki gótstílű szép kis templom sokak előtt ismeretes. Nem végzek talán hiábavaló munkát, ha most, midőn ismét szép, új ruhába öltöztettük templomunkat, építésének rövid történetével megismertetem azokat, kik külső szépségében gyönyörködtek, kiknek lelke falain belül az imádság buzgó szárnyain Ég urához szárnyalt.

Abban az időben, mikor koszorús költőnk: Vörösmarty született, Kápolnásnyéknek még csak egy kis összeomlófélben álló kápolnája — oratóriuma volt. Az 1785. évben önállósított kápolnásnyéki egyház az 1812. esztendőben tagokban már úgy megerősödött, hogy a kis kápolna szűknek bizonyult s a hívek el is határozták, hogy »a teljes szent Háromság egy Istennek dicsőségére« kápolna helyett templomot építtetnek. A templom építése 1812. évben meg is kezdődik.

Hadd álljon itt az akkori prédikátor, Bíró János feljegyzése: »Minekutána ezen K. nyéki Szt. Ekkle jó Istenünk kegyelmességéből annyira megerősödött és növekedett volna, hogy az eddig való templomunk vagyis inkább óra- tóriumunk, az ő kicsinysége, szorossága miatt a közönséges Isteni tiszteletre éppen alkalmatlanná lett, tehát a Nyéki és Pettendi kegyes- földesuraságok elvégezték, hogy új templom építtessék, a mostaninál nagyobb is, templomformára is. . . Május holdnap 29-én el is kezdődött a Templom építése. A fundamentumkövet június 12=én tettük le.«

A templomot fentebb nevezett uraságok »maguk tulajdon költségeken építtették, Kossá Magyar Péter úr főcuratorsága és Bíró János predicátorsága alatt.«

A templomépítési munkálatokat a hideg ősz hagyatta félbe. Ez évben csak a templom négy fala épült fel. A következő két évben — a lelkész halála s más okok miatt — szünetel a templomépítő-munka.

1815. évben kezdenek ismét a templomépítési munkálatokhoz. Ekkor már nagyon is sürgős a munka, mert, mint» Chontó István prédikátor írja : »a régi oratórium összeomláshoz közelítvén«.

1816. március 3-ára készült el a templom, akkor tartatott meg az új templomban az első isteni tisztelet. Tornyot azonban akkor még nem építettek, mint olvashatjuk: »meghagyatván az építendő toronyhely a templom tetejére«.

Hogy a régi oratórium nem a mostani templom mellett állott, bizonyítja e pár sor: »a harangláb is, mely ezelőtt Alsónyéken, a régi oratórium előtt állott, kiásatván, új templomhoz hozattatott és előtte felállíttatott március 9-én«.

Ekkor az építkezésnél ismét nagy szünet állott be. A templom tizenhárom esztendeig toronynélküli. A torony végre 1829. évben, 4.100 forintnyi közköltségen — Szántó István prédikátor és Kenessey Zsigmond főkurátorsága alatt — felépült.

A templom falait, hogy ki építette, írás nem örökíti meg nevét. A régi tornyot, mely 3 öl és 1 sukk volt, Lézer kőműves és Schmidt ács építették.

Mai szép alakját, — gót stíljét — s belső berendezését 1866. évben kapta a templom. A torony átalakítását s a templom azévi restaurálását Seh Károly építőmester végezte, amikor is a lelkész, a még sokak előtt ismeretes és köztiszteletben állott Rácz János, s a főgondnok pedig a közbecsülésben állott Kenessey Lajos volt.

Azóta 55 év zajlott le az idők végtelen tengerébe. Hosszú idő. Ennyi idő alatt nemcsak az ember, de még az évszázadokra épített alkotmányok is megavulnak. Megrongálódott a mi szép kis templomunk is. Sújtotta maga a hatalmas Isten is — 1919-ben — villámostorával, mintegy figyelmeztetésül a túlzásba csapott emberi bűnnek: »ez a hely szent hely, az imádás háza, mennyország kapuja«.

A kápolnásnyéki református egyház megújhodásának emléket akart emelni. Emelhetett volna-e szebb emléket, mint szép kis templomát újból renováltatta, »melyhez hasonló stílszerű reformált templom nem igen található az egész országban« — Hoffer építész-tanár szerint.

Renoválását Gere Antal budapesti építész végezte: »méltón az eredetileg is igen szép nyéki templomhoz«.

Vajha, miként e templom megújhodott, új ruhát öltvén magára, felöltenők mi is lelkünk ékes ruháját: a Gondviselő Istenbe vetett hitet, »ki nem hagy feljebb kísértetni, mint elszenvedhetjük, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja, mert hű az Isten.«

Higyjünk azért e hű Istenben. Higyjünk az ő gondviselésében, kegyelmességében, akkor hihetjük, hogy így megújhodhatunk mi, megújhodhatik szívünk, s megújhodhatik édes magyar hazánk is!

* * *

Ez ékes szavakhoz az Ország-Világ szerkesztősége mindössze néhány megjegyzést fűz:

A kápolnásnyéki templomon kívül Gere Antal, az ezerkezű gondos építész megrenoválta a paplakot és az iskolát is. A kápolnásnyéki templom rendkívül érdekes stílusát meghagyta Gere Antal a maga eredetiségében, mindössze megfelelő színek alkalmazásával iparkodott a gyönyörű stílust még jobban kidomborítani. A környékbeli lakosság és a szomszédos községek elöljárói csodájára járnak a tetszetős külsejű templomnak és nem győzik eléggé dicsérni Gere Antal gondos munkáját.

Még csak annyit, hogy Gere Antal műépítész renoválta a budapesti Kálvin-téri református templomot is és itt az ország szívében szintén feltűnést keltett becsületes, átgondolt, felette értékes munkásságával.

Hozzászólások