Az 1920-as évek második felében, de különösen a pengő bevezetése után, a község vezetése jelentős beruházásokba fogott. Ennek feltételét az 1925-ben létesített Községi Beruházási Alappal teremtették meg. (Indulási tőkeként „az 1924. évi számadásban mutatkozó felesleg” szolgált.) Az Alap terhére 1925 tavaszán hősi emlékművet létesítettek. Majd Mentler Béla körállatorvos és Karsay Lajos mészáros szakvéleményét figyelembe véve sertés-, illetve marhavágóhidat építettek. És 1928-ban dr. Janicsek Józseftől vásároltak 2. kat. hold terjedelmű ingatlant. Lényeges vállalkozás volt az 1927-ben kezdődő villamosítás, amely 1937-ben a Halász-telepiek, a Kelemen-telepen lakók és a Kocsma-dűlőbeliek villamosításával zárult. 1928-ban pedig az érdekelt olajtársaságokkal (Vacuum O. C. és a Shell) kötött szerződés alapján Hirschler Dezső Fő utcai háza előtt süllyesztett kút kezdte meg működését. Az Alapból, illetve a költségvetésből finanszírozott beruházásokat a gazdasági válság évei akadályozták. Élénkülés a harmincas évek derekától indult meg. Ezek közül a helyi Hangya Szövetkezettel történt megállapodás, illetve az ezzel összefüggő Fő utcai malomépület megvétele volt jelentős (1936—1937-ben). A községi tulajdonú, de a szövetkezet által használt épület eladásából származó összegért a malmot vették meg. Ott (1200 négyszögölön) a bontásból származó anyagból orvos-lakást és óvodát, a melléképületből pedig tűzoltószertárt és őrszobát, valamint a Zöldkereszt számára helyiséget kívántak építeni, illetve kialakítani. A helyzetet és a tervek realizálását (bonyolította a községi tulajdonban lévő csendőrlaktanya melléképületének összedőlése. És újjáépítésével összefüggésben az őrsparancsnok lakásbővítésre előirányzott összegének jelentős (70%-os) megnövekedése. A gondokat fokozta a „Csekés”-ből jövő patak 1928—29 telére emlékeztető zabolátlansága, amely a vízrendezés, de az egészséges ivóvíznyerés kérdését is újólag napirendre tűzte. Halaszthatatlanná vált 1937-ben vitéz Borbély József telkén, illetve a Wass-major dűlőjében újabb kutak létesítése.
A balatoni állami műút községet érintő szakaszának építése, az úthoz kapcsolódó községbeli közlekedés átrendezése (a forgalom átterelése a Vörösmarty utcáról a Balassa utcára) nemcsak a helyi közvéleményt osztotta meg, hanem a községtől is anyagi áldozatot követelt. Gazdaságilag a földek megközelítése vált kérdésessé, érzelmileg a két templomot is magában foglaló Balassa utca prioritása vált vita tárgyává. Az úthálózat módosulása csak megerősítette annak az 1936-ban kelt községi közgyűlési határozatnak a szükségességét, amely — a földreform nyomán kialakult helyzetnek megfelelően — a község határának fölméréséről intézkedett. A birtokívek pontosítása, a művelési ágváltozások átvezetése és más munkálatok a lakosságot házanként és holdanként 1-1 pengő költséggel terhelték volna. Végrehajtása az anyagi nehézségekre hivatkozással elhalasztódott. (A később elkészült térképek a 2. világháború alatt megsemmisültek.) Az 1937-es KM rendelet alapján azonban elkészült a község dűlőútjainak számbavétele. Azoké, amelyek „már meghaladják a mezei közös dűlőutak kizárólagos gazdasági célt szolgáló minősítését”. Ezek a következők:
- Fucha-dűlő út,
- Singer-dűlő út,
- Határárok út,
- Vitézi telkek útja,
- Róka és Vizes dűlőút,
- Vagyonváltságos földek útja,
- Tráger-dűlő út,
- Velencei határ út,
- Alsónyéki temető út,
- Felső temető dűlőút,
- Csekési út,
- Magyaregyház út,
- Pázmándi út.
A törzskönyvezett utak hossza belterületen 9 km, a mezei utaké 21 km. E tervezett, illetve elkészült felméréseket egészítette ki a közgyűlés házszámtáblák megújítását elrendelő határozata. A kiosztott házhelyeken új házsorok keletkeztek, amelyek nevet és mintegy 50 házszámot igényeltek.
A lakóházak száma a harmincas években 383-ról 480-ra emelkedett. A házak számának növekedése (20%) jóval meghaladta a lélekszámban bekövetkezett (3%-os) gyarapodást. A változás érintette mind az épületek anyagát, mind a bennük lévő szobák számát. Bár még 1941-ben is a házak több mint felének anyaga vályog, illetve sár, de már több mint 25%-a egyszobásnál nagyobb és 85%-uk cseréppel, illetve palával fedett. Feltűnnek az első többszintes házak is. 1941-ben 4 volt belőlük. Kápolnásnyék a harmincas és negyvenes évek fordulóján faluképében megváltozott. Épületei korszerűsödtek, néhány utcáját járdával látták el, s a villany eljutott Pettendre is. Kulturáltabbá vált a temető és környéke.
Oda nemcsak kerítést húztak, de elkészült — a Halász-telepi lakosok kezdeményezésére — a ravatalozó is. Pótolták a közegészségüggyel kapcsolatos hiányosságokat: a közfogyasztásra szánt állatokat csak a vágóhídon lehetett levágni. Pótolták a hídmérleg hiányát, 1400 P ráfordítással.
A harmincas évek közepén mind a két orvosi körzetben megbomlott az egység a községek között. Előbb Gárdony lépett ki a Nyékkel és Pázmánddal együtt alkotott körzetből, majd egy évvel később, 1936-ban, a 6 község által alkotott állatorvosi körzet egysége bomlott meg Gárdony és Pázmánd kiválásával. Ez utóbbi kezdeményezés végrehajtása megakadt, mert Kápolnásnyékre a kilépések nyomán olyan teher hárult volna, amelyet a község elviselni nem tudott. Megkezdték ugyanis MABI-kölcsön fölvételével és a megvásárolt malomépület bontási anyagának fölhasználásával orvoslakás és rendelő építését 1937-ben. (A háború folyamán ez az objektum is tönkrement.) A negyvenes években a körorvosi teendőket Pályer Jenő dr., a körállatorvosit Mentler Béla látta el.
1937-ben másik jelentős beruházásba is szeretett volna belekezdeni a község. Tűrhetetlenné vált az óvodával egy födél alatt tevékenykedő Vörösmarty Társadalmi és Gazdakör közös működtetése a gyermekintézménnyel. (A két eltérő rendeltetésű intézményt összenyitható ajtó választotta el, amelyet rendezvények alkalmával egybenyitottak.) A 15 ezer pengőt meghaladó beruházás, amely új óvoda építését tette lehetővé, csak a Belügyminisztérium anyagi támogatásával volt megvalósítható. (Addig egycsoportos óvoda tevékenykedett.) Új, — szintén anyagi ráfordítást kívánó — igény jelentkezett a közoktatás területén is. A katolikus és a református egyházak által működtetett ismétlő iskolákat gazdasági ismétlővé lehetett volna átalakítani — a törvényes rendelkezéseknek megfelelően —, ehhez azonban mind az évi 432 P többletköltség, mind a gyakorlati képzést szolgáló 2-2 hold föld biztosítása hiányzott. A két egyház korábbi támogatását is beszüntette a község. 1936-ban a református iskola még 1400 P évi támogatásban részesült, de ezt követően a további segélyezést megszüntették. Egyházi vonatkozásban egyébként új helyzet teremtődött a harmincas évek közepén. Haltenberger Samu, pettendi földbirtokos, katolikus templom építésére 20 000 P-t ajánlott föl, azzal a feltétellel, hogy a község adjon ingyenes telket a belterületén, a templom számára. A községi vezetés a kezdeményezésnek helyt adott, olyan módon, hogy a katolikus egyház részéről felajánlott cseretelek eladásának árából a másik két egyház (a református és az izraelita) részesüljön. 1936-tól a községben (Pettend és Nádasdy-puszta illetékességi körrel) plébánia működött, Bertha Pál lelkész vezetésével. Az 1785 óta funkcionáló (és anyakönyvező) református egyház (Pettend és Gróf-tanya csatlakozásával) főgondnokai dabasi Halász Gedeon dr. és kenései Kenessey István Lajos földbirtokosok voltak. A gondnoki teendőket Váróczy László látta el. A tanítói munkakörökben Fekete Istvánt (kántorként is) és Czerék Sándort foglalkoztatták. A helyi Izraelita Rabbiság már 1764 óta működött. A negyvenes években a hitközség élén ifj. Deutsch Miksa állt. A főrabbi teendőit Fisch Henrik látta el.
A község élén a negyvenes években ifj. Bakos József bíró állt. A vezető jegyzői tisztséget előbb Riskó Iván, majd Varga Endre töltötte be. Pénztárosként Karsay Ferenc tevékenykedett.
