1918. november 16-án — a népköztársaság kikiáltásának napján Vági István járt a községben. Ekkor vette kezdetét a helyi szociáldemokrata szervezkedés, amely a század elejei elégedetlenkedők soraiból nyerte tagságát. Tíz nappal később a mezőgazdasági proletárok mellé a kisgazdák és szellemi dolgozók is fölsorakoztak. A községháza tanácstermében tartott gyűlésükön, Haász Kálmán helyzetértékelését meghallgatva, úgy döntöttek, hogy valamennyien belépnek a szociáldemokrata pártba. (Egyúttal csatlakoztak a Népszava előfizetőinek táborához.) Az események felgyorsultak és a követelések radikálisabbá váltak a katonák hazatérte következtében.
A frontot megjárt földkövetelők mind a Nemzeti Tanács, mind a községi elöljáróság intézkedéseivel elégedetlenek voltak. Az igények meghaladták e szervek lehetőségeit és hatáskörét. A pesti hatalomátvétel híre pedig Nyéken is új hatalmat teremtett. A helyi direktórium tagjaiként Friedrich István, Molnár János és Dávid János neve ismert. A kommün bukását követően — 1919 augusztusában — Kápolnásnyék román megszállás alá került. A minimális — szakasznyi — erejű megszállók föladata mindenekelőtt a vasúti szállítások biztosítása volt. Szeptember folyamán — 22-e körüli napokban — ugyanis több szerelvény haladt át a helyi vasútállomáson. Ezek — a korabeli források alapján — „rablott holmikkal megrakva” távoztak. A korábbi községi vezetés a román megszállás időszakában regenerálódott.
Az időlegesen román megszállás alá került községben a helyi elöljáróság által finanszírozott rendőrség feladata volt a közrend és biztonság fönntartása. Hatékonysága nem, csak költségei ismeretesek. Ezek élelmezésre fordítandó összegek (1000 K-ról volt szó), amelynek fölhasználását a megyei törvényhatóság október elején hagyta jóvá. Az állomány erősítésére, vagy a megszállás tartósságára utalhatott a jóváhagyás záradéka: amennyiben ez összeg kevésnek bizonyul, az elöljáróság kérje újabb összeg megszavazását. Néhány héttel e bátorítás után megkezdődött a románok visszahúzódása, majd november közepén Horthy Miklós nemzeti hadseregének átvonulása Budapest irányába. A hadsereg ellátása (élelmezése) a helyi lakosságra hárult, és 1919 és 1920 fordulóján „országos" mozgalommá vált. Kápolnásnyéknek is, — más községekhez hasonlóan — hozzá kellett járulnia a Magyar Nemzeti Hadsereg élelmezéséhez. 1920 tavaszáról ismert adat alapján a község 19 és fél tonna terménnyel vett részt a hadsereg ellátásában.
Az új rend stabilizálása hosszabb időt igényelt. A hatalomra jutott kurzus a megbuktatott diktatúra helyi vezetői, szervezői és szimpatizánsai ellen fordult. A szociális és faji (zsidó ellenes) szempontú atrocitások a békekötést követően tematikailag bővültek. Keresztény mellett mind nagyobb hangsúlyt kapott a nemzeti jelleg hangoztatása. A katonai elhárítás figyelme a megye egyik „zsidófészké"-nek nyilvánított Kápolnásnyék felé fordult. Az odaérkező és bevásárlást végző pestiek — az elhárítás szerint — a nép között a mai államrend ellen izgatnak. „Néhány személy felügyelet alá helyezését és a címükre érkező posta cenzúrázását tartották szükségesnek.” (Ez utóbbi kapcsán röpcédulák érkezésétől tartanak.) A felizzított légkörben a községházán — előfogat igénylésével kapcsolatban — tettlegességre került sor. Ezt követően a körorvos, dr. Spat Mór ellen — kötelesség mulasztásaira hivatkozással, de antiszemita felhanggal — sorozatos följelentések történtek. Még két évvel később is, Sebes Lipót ny. ezredessé történő előléptetése vált ki tiltakozást a helyi lakosság egy részében.
1922 tavaszán, a nemzetgyűlési választásokat megelőzően, kommunista szervezkedésre figyel föl a fehérvári katonai parancsnokság. A választási korteskedés, Cserti József ellenzéki (Rassay párti) jelölt nyéki programbeszéde ilyen irányba tüzelte föl a gyűlésen részt vevő velenceieket. A gyűlésről hazafelé tartó tömeg „Le a burzsulyokkal!" kiáltások mellett vonult végig az utcákon. A tüntetők között fölismerték a kommunistaként nyilvántartott Józsa Istvánt. Cserti korteseiről azt állítják, hogy a kommün alatti helyi vezetőkből kerültek ki. Köztük volt Pap Ábel és Rédl János. (Az utóbbinak a kommün alatti magatartása miatt választójoga sem volt.)
A retorziók alkalmazása mellett a hatalom képviselői részéről széles körű propagandamunka és aktív szervezkedés folyt a rendszerrel ellenséges nézetek visszaverésére és tömegbázis kialakítására. Propagandában Trianon okai és következményei, a Tanácsköztársaság vezetőinek összetétele a központi kérdés. Szervezkedésben a háborút megjártak („frontharcosok”), a harcban kitűntek (a „vitézek") összefogása, renddé szervezése, a nők és a fiatalok megnyerése (a „Levente”, mint katonai előképzést nyújtó szervezet létrehozása, illetve támogatása) a legfontosabb cél. A nemzeti tartalmat a hivatalos szervek, a keresztény jelleget az egyházak közreműködése biztosította. Kápolnásnyéken a sort, még 1920 tavaszán, a Keresztény Nők Szövetségének megalakulása nyitotta meg. Az iskolában folyó tevékenységet erős nemzeti szellem hatotta át. (Az 1922. évi Vörösmarty ünnepségnek a Szózat elszavalásában történő versengés adta a magvát.) A közművelődési rendezvényeken (pl. 1922. év karácsonyán) az irredentizmus jegyében szerveződött a műsor. („Miért kell nekünk Nagy-Magyarország?”) A „Vitézi Rend Regős Csoportja”-nak előadásait — a dandárparancsnokság jelentése szerint — a közönség nagy lelkesedéssel fogadta. Ugyanott örömmel nyugtázták, hogy Kápolnásnyéken „az ifjúság vasárnaponként az iskolába gyűl össze, hogy keresztény irányú sajtóterméket olvasson.” Egyházi személyek, illetve tanító jelenlétében.
