1931-ben jelent meg "Fejér Vármegye és Székesfehérvár Szabad Királyi Város Általános Ismertetője és Címtára". A bevezetőben írják, hogy a társadalom majd minden osztálya, de különösen a közgazdasági, közművelődési és hivatali körökben régóta érzik egy olyan összefoglaló, általános ismertető műnek a hiányát, amelyben minden helységre együtt találja a helyes útbaigazításokat. A Kápolnásnyékről szóló ismertető részében a vezető pozícióban levő, nevesebb magán és közéleti személyek életrajzai is olvashatók.

Kápolnásnyéken vannak hagyományai sörnek. Na nem a gyártásnak, hanem a palackozásnak. 1971-ben a Velencei-tó Környéke ÁFÉSZ szerződött a Kőbányai Sörgyárral és a Fő utca 63. szám alatt létrehozták az ország egyedüli szövetkezeti tulajdonú sörpalackozóját.

Elég szerencsés időben fogtam hozzá, hogy kiderítsem, amit lehet, Munkácsy Mihály életének történetéből. Számos emberrel beszéltem, aki jól ismerte és közel állott hozzá. És ismeretlen emberek lekötelező kedvességéből számos olyan epizód jutott el hozzám, amely különben örökre elsikkadt volna.

Így kezdődik Harsányi Zsolt írása a Pesti Hírlap 1934. augusztus 19-i számában.

A környékbeliek közül talán nem sokan ismerik a tényt: a velencei pezsgő egykoron nemzetközi hírű volt. A Braun Testvérek (később Belatiny Braun Arthur, majd Belatiny Arthur) velencei pezsgőgyárában helyi borból készültek a Domino és a Belatiny nevet viselő márkás pezsgők, amelyek az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyertek.

De mi köze ennek Kápolnásnyékhez? A hamarosan nyitó sörfőzde tulajdonosa, üzemeltetője Belatiny Artúrról kapta a nevét.