1703-ban Balassa András, Ferenc és János Kutas Istvánnak és Ferenczy Györgynek adták el nyéki, illetve pettendi birtokrészeiket, majd az eladásról 1720-ban a győri káptalan előtt bevallást tettek. Az ügylet végrehajtása nem ment zavartalanul. 1732-ben a Neoacquistica Commissio próbálta Kutasék alig harminc évvel korábban megszerzett birtokrészeit a kincstár számára elperelni, kísérlete azonban kudarcot vallott. 1755-ben özv. Nemes Györgyné Halász Mária, mint Balassa Ferenc meghatalmazottja támadta meg az 1703-as adásvételt. Ez a per egyezséggel végződött, melynek értelmében Kutasék visszaadták Balassának a nyéki birtokrész felét. Balassa Ferenc aztán nem sokkal később úgy fejezte ki háláját, hogy 1756-ban a kalocsai káptalan előtt Nemes Györgyné és utódai javára örökvallást tett a visszakapott birtok kétharmadáról. A perek sora azonban ezzel még nem zárult le. 1761-ben Balassa Péter, majd 1767-ben Balassa Erzsébet próbálta meg per útján érvényteleníttetni az 1703-as adásvételt, illetve az 1756-os örökvallást. A hétszemélyes tábla mindkettőjüket elutasította keresetüktől, így a vitás birtok Nemes Györgyné és utódai kezén maradt Kutas István részét hét leánya, illetve leszármazottaik, a Székely, Ravazdy, Kenessey, Chernél, Csanády, Kazay és Jablonczay utódok örökölték.
Még a török megszállás idején kértek királyi adományt az egykori Pettendi Ilona-féle kápolnásnyéki birtokra Kováts Szabó István, Toldy Márton, id. és ifj. Nagy Kaszap János és Deseő Jakab. Kérésüket arra alapozták, hogy az utolsó birtokos, Finta Albert fiúörökös nélkül halt el, így a birtok a koronára szállt vissza. Mint láttuk, meg is kapták az adományt. A veszprémi káptalan jelentőlevele szerint 1667-ben, Veszprémben iktatták be őket az adományozott birtokba, de nem sokra mentek vele/'" Az egyik Kaszap-leszármazott, Kaszap másképp Szabados Katalin még 1760-ban is folytatta a pert Bodmér, Velence, Gárdony, Kápolnásnyék és Pettend területén fekvő „ősi" jószágai visszaszerzéséért, eredmény nélkül.
A későbbi birtokviszonyokat az említett szerződések alapozták meg, s tulajdonképpen e birtokviszonyok alapján osztották Kápolnásnyéket később Alsó- és Felsőnyékre. Felsőnyék Pettenddel együtt a Kutas leányok öröksége volt. Lényegében az ő leszármazottaikból és beházasodással vagy birtokvásárlással ide került nemesekből állt a felsőnyéki-pettendi közbirtokosság. Alsónyéken Nemes Györgyné és a Balassák osztoztak. A Nemes-féle birtokot utóbb gr. Nádasdy Mihály szerezte meg. Hogy ez pontosan mikor és hogyan történt, arra vonatkozóan nincsenek adataink. A Nemes család és Nádasdy között nem volt rokoni kapcsolat, így örökösödési jogcím sem. Adományozásról sem tudunk, így valószínű, hogy Nádasdy a birtokot vétel útján szerezte meg Nemes Zsigmondtól, legkésőbb 1790 körül. Mindenesetre 1793-ban Nádasdy már Nyék egyik birtokosa. Ettől kezdve Kápolnásnyék gazdasági-társadalmi fejlődésében a nemesi közbirtokosság mellett a nagybirtok is szerepet játszott, nem kis mértékben befolyásolva a lakosság etnikai és vallási összetételének alakulását.
