Nádasdy Mihály szántóföldjeinek egy részét konvenciós cselédekkel műveltette, másik részét haszonbérbe adta, a rétgazdálkodásban pedig napszámosokat foglalkoztatott.
A béresek konvenciója 1794-ben évi 29 Ft volt, továbbá természetben búza, kétszeres, árpa, zab, kukorica, zöldségfélék, hús, só, bor, gyertya, tűzifa, valamint konvenciós föld őszi vetés alá, vetőmaggal együtt, 2 pozsonyi mérő (kb. 1200 négyszögöl), tavasziak alá, vetőmag nélkül, ugyanennyi és fél lánc kukoricaföld, végül 1 tehén tartása. Nádasdy alsónyéki szőlejét fizetett vincellér gondozta, és feltehetően napszámosok művelték.7' A haszonbérlet ebben az időben a szántóföld kisebb részére, mindössze 152 láncra terjedt ki. A tavasziak alá és kukoricának kiadott földek évi árendája 1 lánc után 4 Ft volt. A bérletek általában 1—2 láncra terjedtek ki. de akadt 10, sőt 15 láncos bérlet is. A bérlők közt nyékiek mellett nadapiakat és verebieket találhatunk. Nemcsak Nádasdy, hanem más földesurak is alkalmazták a bérleti rendszert. Balassa Péter például 1798-ban új telepítésű szőlejét Diószegi József és Fehér András nyéki zselléreknek adta bérbe 6 esztendőre, évi 18 rajnai forintért. A bérletek nagyságában is megmutatkozó vagyoni differenciálódás a következő évtizedekben tovább fokozódott. Az 1828. évi országos adóösszeírásban már egy 100 Ft-os és egy 300 Ft-os bérletet is feljegyeztek.
Kápolnásnyék gyors fejlődését nem kis részben természeti adottságainak köszönhette, Talaja lényegében minden Magyarországon honos haszonnövény termesztésére kiválóan alkalmas, I. osztályú föld. A szántóföldi kultúrák közül kezdettől fogva a búzának volt a legnagyobb jelentősége, de termesztettek itt rozsot, árpát, zabot, kukoricát, zöldségféléket, szőlőt, gyümölcsöt, olajos magvakat (repce), takarmánynövényeket (lóhere, muhar), amelyekhez az idők folyamán a burgonya járult, mint népélemezési és takarmánynövény. A termelési technika a kor színvonalán állt, még a 19. század első felében is a háromnyomásos gazdálkodás uralkodott, ennek megfelelő hozamokkal. 1842-ben, Nádasdy Lipót itteni birtokának értékelése alkalmával, a búza, rozs és árpa hozamát a vetőmag hatszorosára, a zabét hétszeresére becsülték. Az állattenyésztés jellegét és összetételét nagymértékben a természeti adottságok határozták meg, de jelentős szerepe volt a piaci adottságoknál, valamint annak is, hogy a művelhető terület legnagyobb részén a növénytermesztés kifizetődőbbnek bizonyult. Az aránylag szűk legelőket a szarvasmarha és a juh számára tartották fenn. Az ugarföldek legeltetése részben a legelőhiány pótlását, részben a talaj termőképességének fokozását szolgálta. Nem voltak makkoltatásra alkalmas erdők a nagyobb arányú sertéstenyésztéshez. Jellemző, hogy 1828-ban csak minden ötödik adózó lakosra jutott egy sertés,*" ami azt mutatja, hogy a sertéstenyésztésnek kizárólag a helyi szükségletben volt bizonyos kiegészítő szerepe. A lóállomány nagyságát a talajművelési és szállítási munkák igénye határozta meg. A szarvasmarha-tenyésztés is főként helyi igényeket (igaerő, hús, tej) elégített ki, némi értékesíthető fölösleggel. A juhtenyésztés ellenben, legalábbis a földesúri gazdaságban, kifejezetten árutermelő jellegű volt. Az 1842. évi birtokbecslés során Nádasdy két majorjában 1-1 juhaklot írtak össze. A juhnyájakat konvenciós juhászok gondozták.
A község fejlődéséhez hozzájárult az is, hogy kedvező helyen, a Buda-Fehérvár országút mellett, e két nagy vásáros helyhez aránylag közel feküdt, de a vízi úton való gabonaszállítás szempontjából fontos, dunamenti piachely, Ercsi sem volt messze. A napóleoni háborúk által előidézett gabona-konjunktúra végén, 1813-ban, a zsidó gabonakereskedők egy budai mérce gabonáért már ősszel megadtak 6 Ft-ot, ami tavaszra 10 Ft fölé is emelkedhetett. A mezőgazdasági termékek értékesítésére legjobb piac a budai volt. 1833 őszén Nádasdy tiszttartója a gabonaárak alacsonysága miatt panaszkodva megemlíti, hogy a legszebb búzáért sem lehet pesti mérőnként 8 Ft-nál többet elérni, pedig ilyen jó minőség a nyéki határban az idén nem is termett. A budai piacon ezért 7 Ft-jávai adta el a búzát, amiből a fuvarköltségek levonása után a földesúrnak 4,20 Ft maradt. Még így is jobban járt, mint ha Fehérvárra vitte volna, ahol pozsonyi mérője mindössze 4 Ft-jával kelt. Nagyon keresett cikk viszont a gyapjú. A legalább részben piacra termelt mezőgazdasági termékek közt említhető még a rozs, az árpa és a repce.
Élénk kereskedelemre vall a helybeli zsidóság nagy létszáma. Nemcsak a helyi lakosság és az átutazók igényeit kielégítő kocsmákat, vendégfogadókat, szatócsboltokat árendálták, hanem a mezőgazdasági termékek közvetítő kereskedelmében is szerepet játszottak. Az iparűzők száma az össznépességhez képest meglehetősen kicsi volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a kézműipar csak helyi szükségletre termelt. Az iparosok többsége egyedül dolgozott, csak a pék és két kovács foglalkoztatott egy-egy legényt.
