Iskolai jellegű oktatás az 1730-as évektől folyt a helységben, abban az épületben, amelyet Nemes Péter építtetett a saját telkén, a református templom mellett. A gyermekeket a lelkész tanította. 1841-ben még ugyanitt működött az iskola felsőfokú végzettségű, pedagógiailag képzett tanítóval, akit a közbirtokosság mint az iskola fenntartója alkalmazott. A tanítót rendszerint a pápai vagy a debreceni református kollégium végzősei közül választották ki. Javadalomként 1841-ben évi 100 forintot, 3 öl tűzifát, 100 font húst, 25 font faggyút, 30 font sót és 25 hold illetményföldet kapott, továbbá stóladíj és minden tanítványtól egy véka zab illette meg. A tanító javadalmazásán kívül a közbirtokosság gondoskodott az iskola berendezéséről, a szülők pedig a tankönyvekről, az írószerekről és a fűtésről.
A feltehetően egy tantermes iskola a tanulók számához képest elég tágas volt, de meglehetősen rozzant. A református részről iskoláskorú 41 gyermek (24 fiú és 17 leány) közül csak 28 járt iskolába (16 fiú és 12 leány). Pettendről az iskoláskorú 8 fiú és 4 leány közül öten jártak át. A tanulók többsége csak télen látogatta az iskolát. A vallásoktatáson mint fő tantárgyon kívül a gyermekek írást—olvasást, számtant, földrajzot, történelmet és természetrajzot tanultak. Magyar és latin grammatikai oktatásban is részesültek azok, akik tovább akartak tanulni. Az iskola felügyeletét a helybeli református lelkész, illetve az egyházkerületi iskolafelügyelő látta el.
