A jobbágyfelszabadítás nyomán kialakult új helyzethez a 100 és 1000 hold közötti helyi középbirtokosok egy része művelésiág változtatásával, de főleg az állattenyésztés fölfuttatásával alkalmazkodott. A külterjes állattenyésztésben a legkevesebb ráfordítást igénylő, ugyanakkor legigénytelenebb jószágot, a juhot részesítették előnyben. Jellemző, hogy a század hatvanas éveiben a három és fél ezret megközelítő helyi állatállomány 87%-a birkából állt. Mellette szinte jelentéktelennek tűnik a mindössze 123 darabból álló szarvasmarha-szám. Ebből 55 a magyar-tarka. A szarvasmarha-tartásban is előnybe részesült az istállózással szemben a ridegmarhatartás. Gyakori veszélyt jelentett a tenyésztésben a betegségek föllépése. 1875-ben pl. különösen Felső-Pettend pusztán okozott kárt a száj- és körömfájás. A század utolsó évtizedeiben az állatállomány mennyiségi gyarapodásánál jelentősebb volt az összetételében bekövetkezett változás. A négyezret (4245) meghaladó állatszámon belül az elsőséget megőrző juhok (1688 db) mellé fölzárkózott a szarvasmarhák tömege. Néhány évtized alatt számuk tízszeresre növekedett és meghaladta az összes állatállomány 30%-át. Ezen belül a legjelentősebb tömeget (516 darabbal) már a piros-tarka képviselte. Az egyéb színesekkel együtt az állomány 82%-át alkották. A magyar—erdélyi arány 20% alá szorulása jelzi mind az istállózó tenyésztés térhódítását, mind azt, hogy fokozatosan teret nyert a tejtermelésre történő áttérés. A ridegtartás csökkenése mellett a marhák igázása is visszaesett. (Mutatóban maradt 4 db bivaly is.) Igaerőként a lovak térhódítása jellemző (324 db). Felfejlődőben volt a kilencszázat megközelítő sertésállomány, bár ekkor még a juhállomány (1688 darabbal, a teljes állomány 40%-ával) megőrizte vezető szerepét (a húsellátás tekintetében is).
A legnagyobb helyi földbirtokos (a nagybirtokok 23%-ának gazdájaként) az állatállomány 22, a mezőgazdasági géppark 16%-ának volt tulajdonosa.114 Gróf Nádasdy mellett Kenessey Lajos középbirtokos (a földek 15%-ának tulajdonosa) az állatszám 23, a gépi felszerelések 15%-ának volt birtokosa. A másik jelentős középbirtokos, Halász Gedeon (a földek 17%-os részesedése mellett) az állatok 27, a gépek 10%-ának tulajdonosa. E három birtokos a helyi nagybirtok több mint felét mondhatta magáénak. Birtokukban volt az állatállomány 70, a géppark 40%-a. Ha azonban a gépparkon belül az összetételét is figyelembe vesszük (lokomobil, járgány, cséplőszekrény, vetőgép birtoklása szempontjából), akkor a mérleg Halász Gedeon javára billen. Övé volt a legjobban gépesített gazdaság. Az állatállományában pedig azt kell elkönyvelnünk, hogy az előbbi nagy arány mögött a juhok nagy tömege (állatainak 80%-a) húzódott meg.
Az extenzív gazdálkodásról az intenzív felé történő elmozdulást a középbirtokosok jelentős része nem tudta megvalósítani. Erre, a már említett birtokosok mellett - több-kevesebb sikerrel - csak
- Dániel Lászlóné (180 kat. hold),
- Kakcskovics Sándor örököse (75 kat. hold),
- Kenessey Lajosné (412 kat. hold),
- Kiss Karolin (248 kat. hold),
- Mérei Miklósné (223 kat. hold),
- Sárközy Kázmér (167 kat. hold),
- Szigesheimi Siegl Szerafin (236 kat. hold),
- Tóth Péter (198 kat. hold),
- Vörösmarty Bertalan (143 kat, hold),
- Singer Albert (129 kat. hold)
saját kezelésben tartott tulajdonukkal mertek vállalkozni. Az 1893-as adatok szerint 4126 kat. hold kiterjedésű középbirtoknak 38%-a bérletben hasznosult. Huszár Ágostonné, Kenessey Kálmán, Sárközy Aurél, Véghelyi Zsigmond, a budapesti Református Gimnázium és a Balassa Lajos alapítvány, továbbá Halász Gedeon jól felszerelt gazdasága is bérlők kezén volt. Az egyetlen helyi arisztokrata, gróf Nádasdy Ferenc 1614 kat. holdjával (a helység legnagyobb birtokosaként) gazdaságát saját kezében tartotta.
