A század legvégén (1895) Kápolnásnyék-Pettenden 12 nagybirtokost tartottak nyilván. A legszembetűnőbb az ezer holdon felüli birtokok számának megháromszorozódása. Nádasdy Ferenc gróf megőrizte birtokállományát. Fölzárkózott nyomába Halász Gedeon, aki birtokát több mint kétszeresre, 1235 kat. holdra, növelte. Kenessey Lajos pedig ezer hold fölé Dániel Lászlóné földjének bérlése által jutott. (1092 kat. holdon gazdálkodott.) A korábbiak közül megőrizte birtokát Kenessey Lajos (változatlan terjedelemben); a megözvegyült Mérey Miklósné (Kiss Karolinnal közösen, eredeti nagyságban); Sárközy Aurél (birtokát kétszeresre növelve), főispánként; a Vörösmarty Bertalan örökébe lépő Vértessy örökösök (a korábbinál négyszerte nagyobb birtokkal), a Református Gimnázium és a Balassa alapítvány. Új tulajdonosként tűnt föl Hubay György (Kakcskovics Sándor örököseiként); Luczhenbacher Miklós, mint Sárközy Kázmér és Huszár Ágostonné birtokának bérlője; Ott Károly, mint tulajdonos és mint a Véghely örökösök, Balassa Zsófia és Jolán tulajdonának bérlője; Spitzer Simon, aki a Véghely örökösök földje egy részének és a budapesti Református Gimnáziuménak haszonbérlője; Szénássy Mihály tulajdonosként és a Szűcs örökösök tulajdonának bérlőjeként. A század utolsó évtizedének jellegzetessége a bérleti rendszer további kiszélesedése. A 3171 kat. hold kiterjedésű középbirtok állománynak ekkor már több mint a fele bérletbe volt adva. Ugyanekkor 3940 kat. hold három, ezer hold fölötti, birtokos kezében összpontosult. A község földjeinek több mint a fele.
A nagybirtokokon 1900-ban 6 mezőgazdasági tisztviselőt foglalkoztattak. Irányításuk alatt 308 mezőgazdasági cseléd dolgozott, öt évvel korábban valamivel kevesebb a cselédek száma: 266 főnyi. Az akkori megoszlás szerint a három 1000 hold fölötti birtok 121 cselédet foglalkoztatott. A cselédek 45%-át. A gépekkel kevésbé felszerelt közép-birtokokon 145 a cselédek létszáma. Az ezer holdasoknál 32,5, a 100 holdon felülieknél 22 kat. hold munkálása jutott egy-egy cselédre. Nekik a keresők létszámának kétszeresét kitevő eltartott sorsáról kellett gondoskodniuk. Náluknál még elesettebb réteget alkottak (113 keresővel) a falu mezőgazdasági munkásai. Foglalkoztatásuk rövidebb tartamú volt az év munkanapjainál, és főleg időszakokhoz alkalmazkodott. Közülük fiatalkorúakat (1900-ben kilencet) is alkalmaztak, a felnőttekénél jóval alacsonyabb bérért. A száz főt meghaladó kereső közül nyolc lakott saját házában. Valamivel kedvezőbb körülmények jellemezték a 12 főnyi kisbirtokos-napszámos réteget. Annyiban igen, hogy csekély földmennyiség birtokában voltak. De annyiban megegyeztek a nincstelenekkel, hogy megélhetésük a napszámok függvénye volt. Ezt földjük megművelésében nyújtott segítség (pl. igaerő) fejében is teljesíteniük kellett. A 9 főnyi segítő családtag ebben is közreműködött. Kisbirtokos vagy bérlőként 11 keresőt tartottak nyilván. Ezek a 100 hold alatti (de 10 hold fölötti) birtokosok többségükben az alsó határ közelében helyezkedtek el a birtoknagyság szempontjából. A nagybirtokok árnyékában, azok függvényében éltek. Közülük csak kevesen termeltek a piacra, gazdaságuk ellátása állt tevékenységük középpontjában. A falu életében vitt közéleti szerepléstől általában elzárkózó nagybirtokosok helyett közülük kerültek ki a század hetvenes éveitől tevékenykedő Vörösmarty Gazdakör tagjai, szűkebb körükből a község vezetői és a keresztény egyházak világi elöljárói. A tisztségeket mérsékelt díjazás mellett, illetve térítés nélkül látták el.
