Négy évtized alatt a mezőgazdaságban használt gépi eszközök, felszerelési tárgyak száma csaknem megkétszereződött. A motoros erő-, illetve munkagépek száma közel háromszorosra (88 db-ra) emelkedett. Megjelent a traktor is, 12 darabbal. A föld megmunkálása mellett más munkafázisokban is gépesítés történt, Mindenekelőtt a nagybirtokokon. A vető-, ültető-, illetve a kapálógépek száma meghaladta a 250-et. Az arató- és terménybetakarító, a cséplő- és osztályozógépek száma 70 volt. A korábbi 14 szecskavágót 182 db terményelőkészítő-gép váltotta föl. Föltűnt néhány trágyázó gép is (5 db). Szélesebb körben hódított a bor-, illetve gyümölcsgazdasági gépek sora (149 darabbal). Megjelentek a tejgazdasági gépek (20 db), és kezdetét vette a keltetők alkalmazása.
Állatállomány tekintetében vezető szerephez jutott a sertés, 2446 darabbal. Kétharmadában zsírsertésekkel. A korábban élelmezésben riválisaként szereplő juhok veszítettek jelentőségükből. Számuk 530-ra esett vissza. (Húsz kivételével mind gyapjúmerinó.) A lábasjószágok közül a szarvasmarha-állomány megtartotta korábbi számát (1205 db), összetételében azonban 250 darab szimmentálival és az egyéb piros-tarka állománnyal (együttesen 1063 jószággal) élre tört, illetve a tejtermelők hegemóniáját valósította meg. A lovak megőrizték vonóerő tekintetében elfoglalt helyüket (426 db). Az összes állatféleségen belül mintegy kétharmados arányúvá vált a baromfiállomány. (A 14 087 db-ból 11 908 a tyúkféle. 224 a pulyka, 555 a lúd és 919 a kacsák száma.) 1935-ben 481 galambot vettek számba. A méhcsaládokból 310-et tartottak nyilván.
A századfordulóhoz képest megháromszorozódott a község gyümölcsfáinak száma.172 Legjelentősebb gyarapodás az őszibarackosokban történt. A gyümölcsfák csaknem 40%-át alkották, ami az 1895-ös helyzet közel húszszorosát (10 404 db) jelentette. A második helyet elfoglaló almafák száma viszont mintegy 10%-kal visszaesett. (3103 volt belőlük.) Felére csökkent az eperfák (379 db) száma és majdnem eltűntek (6 db maradt belőlük) a gesztenyefák. Az általános tendencia azonban a gyarapodás volt. Arányát érzékelteti, hogy a megyében ez az 1895. évi állomány megkétszereződött. Nyéken háromszoros a növekedés.
A harmincas években a Felső-Dunántúli Mezőgazdasági Címtár Kápolnásnyéket a tengerit, a lucernamagot, moharmagot, téli almát termelő községek között tartotta nyilván. Állattenyésztés szempontjából a hazai piros-tarka szarvasmarhát, a melegvérű lovat, a zsírsertést, a hússertést, a tyúkot, a kacsát tenyésztő, kacsahízlalással foglalkozó és tejtermelő községek közé sorolták Kápolnásnyéket. A helységben ekkor magánkézben lévő faiskola is tevékenykedett.
A területükhöz viszonyítva számottevő területen búzát termelő gazdaságok közé sorolták Nyéki Béla bérgazdaságát, vitéz Mecsér Endre birtokát, mint Bánkúti fajtát termelőket; Szalzgruber József (pettendi) bér uradalmát, Hunyady Ferenc grófét, mint Bánkúti 1201-est, Hunyady Ferenc grófot, mint Hatvani 3204-est termelőt. Manitobát termesztett vitéz Mecsér Endre pettendi gazdasága. Marquis 118-ast Hunyady Ferenc gróf, egyéb fajtát Haltenberger Samu pettendi gazdasága és Szalzgruber József bérgazdasága. Az árpatermesztéssel különösen Nyéki Béla foglalkozott. Az „aranyözön" tengerivel a pettendi Szalczgruber gazdaság, Fleischmannal a szintén pettendi Haltenberger Samu, a korai fehérrel gróf Hunyady Ferenc gazdasága. Itt jegyezzük meg, hogy 3 kukoricfajta őrizte Pettend nevét: a „Pettendi”, a „Pettendi aranyözön” és a „Pettendi lófogú”.
Állattenyésztésben a tinónevelő Váróczy László uradalma, tejtermelésben Hunyady Ferenc gróf gazdasága tűnt ki. Luczhenbacher Miklós pettendi gazdaságában méntelep működött. Haltenberger Samu, ugyanott, hússertést és zsírsertést tenyésztett, Hunyady gróf pedig Nyéken juhtenyésztéssel is foglalkozott. A pettendi Szalzgruber tyúkok, pulykák tenyésztését űzte.
A 100 hold alatti gazdaságok tevékenysége — névhez kötötten — ismeretlen. A harmincas évek elején Balassa Antalnak 22, dr. Balassa Lászlónak (Budapest) 50, Botka Árpádnak 60, Boíka Bélának és Gézának szintén 60, dr. Friedrich Endrének (Budapest) 30, Kremniczky Ferencnek 45, a Református Egyháznak 80, Salamon Gézánénak 25 és Tyákich Máténak 60 kat. holdja volt a községben. Földhaszonbérlőként Csapó János 40 holdat bérelt a pápai Református Kollégiumtól.
Az iparral foglalkozók száma a két világháború közötti időben lényegesen módosult. 1920-ban még 147, 1930-ban 167, 1941-ben 120 személyt tartottak nyilván.I7(i önállóként tevékenykedett előbb 84, majd 81 és végül 65 személy. A tanoncok és egyéb segédszemélyzet létszáma 61, 81 és 55 fő. Az 1941. évi 1193 keresőnek akkor 10,6%-a az iparban dolgozott. A keresőkön belül emelkedett a tanoncként, segédként, foglalkoztatottak aránya. Ez 1930-ban eléri a keresők felét, 1941-ben pedig megközelíti azt. A húszas, illetve harmincas évek második felében bekövetkezett viszonylagos gazdasági stabilitás megnövelte az utánpótlást; miközben a válság évei, a gyáripar versenye a kézművesekkel, visszavetették az önálló mesterek számát, akik a tanoncok és segédek zömét foglalkoztatták. Az ipart űzők körében beszűkült az önállóvá válás lehetősége az évtizedek fordulóján. A mezőgazdasági létbizonytalansággal küzdők tömege mellé a perspektíva nélkül maradt iparosok rétege csatlakozott. A létbizonytalanság által érintettek köre bővült, szélesedett a szélsőséges nézetek befogadására alkalmas egyének tábora.
Az 1920/1930-as évek fordulóján a községben 55 iparost és 20 kereskedőt tartottak nyilván, az iparosoknál 21, a kereskedőknél 7 szakmában.177 Az iparosok között géplakatosok (Mittelmayer Ernő, motorszerelő és autogén hegesztő), kárpitos és kocsifényező (Fligl Dezső), kávéháztulajdonos (Füredi Andor órás és ékszerész (Dreier József) is szerepelt. Ketten (Hirsler Sándor és Stettler Ferenc) voltak a cipőkereskedők és ugyanannyian (ifj. Deutsch Miksa és Fleischner Gyula) a fakereskedők. Gabona- és termény-kereskedelemmel ifj. Bunth Vendel és Gross Győző, tüzelőanyag-kereskedelemmel Riez Dezső és Társa (Ludman Pál) foglalkozott. A cukrászat és a cukorkakereskedelem folytatója Karsay Ferenc volt. A községben lévő két malom közül az 1922-ben épített tulajdonosa Müller Mihály, a Bicskei Aranka Malom R. T. tulajdonában állót pedig Rácz Mihály vezette. Az iparosok és a kereskedők szakmai tagozódása és száma jelzi, hogy az elemi létszükségletek biztosítása, a termelés kiszolgálása mellett a helyi tisztviselő-értelmiségi rétegigényt megcélzó iparágakkal, illetve kereskedelminél is találkozunk a községben. (Cukrász, cipőkereskedők, kávéház-tulajdonos.) A baromfi- és tojáskereskedők száma (4 fő), a fa-, illetve a gabona- és terménykereskedők (2-2 fő) jelenléte élénk kereskedelmi forgalomra, a két építési vállalkozó megtelepedése a földbirtokosok vállalkozási kedvére utal.
