238 éve, 1788. október 8-án született Kolosváry Mihály, a Nádasdyak kápolnásnyéki gazdatisztje, Vörösmarty Mihály barátja. Szépunokája, Báthori Gergely anyakönyvekből, vármegyei iratokból és sírkövekből rakta össze az életét.
Ide hallgassatok.
238 éve, 1788. október 8-án született Kolosváry Mihály, a Nádasdyak kápolnásnyéki gazdatisztje, Vörösmarty Mihály barátja. Szépunokája, Báthori Gergely anyakönyvekből, vármegyei iratokból és sírkövekből rakta össze az életét.
Ide hallgassatok.
Velencén, a Meszlényi család egykori sírkertjében három kő áll egymás mellett. Fák nőnek köréjük, borostyán mászik rajtuk. Az egyiken latin felirat van, a másik kettőn magyar. Alattuk egy gazdatiszt fekszik, a felesége és a lányuk. A gazdatiszt október 8-án volt 238 éve, hogy megszületett. Ennyi ideig senki sem él. A papír tovább bírja.
A papírokból sok maradt. A család hagyománya szerint az első ismert ős Kolosváry Lőrinc, akit 1455-ben Hunyadi János tett trencséni várnaggyá. Utána jönnek az oklevelek. II. Ulászló adománylevele 1491-ből. II. Lajos megerősítése 1525-ből. III. Ferdinándé 1651-ből, Ebersdorf várában kelt. Aranybetűkkel kezdődik: NOS FERDINANDUS. A pecsét ma is lóg rajta. A királyok cserélődtek. A pecsét maradt.
Kolosváry Mihály 1788. október 8-án született. A Vasárnapi Újság szerint Vas megyében, Litkén, ahol apja, Kolosváry Antal tiszttartó volt. A keresztelését a sárvári anyakönyv őrizte meg. Anyja Németh Julianna. Komáromban, Szombathelyen, Győrben és Pesten tanult bölcsészetet és jogot. Húszévesen ügyvédnek készült.
Aztán 1808-ban jött Napóleon, pontosabban jött a hír, hogy jöhet. Az ország utoljára hívta fegyverbe a nemességet. A rendelet latinul szólt: Omnes qui scholas quocunque modo excesserunt, conscribendi sunt. Mindazokat, akik az iskolákat bármilyen módon elhagyták, össze kell írni. Kolosváry éppen akkor hagyta el az iskolát. Összeírták.
Őrmester lett a Komárom megyei felkelőknél. Apját, Antalt 1809. szeptember 21-én Fejér megyei lovas századossá nevezték ki. Hogy apa vagy fiú ott volt-e 1809. június 14-én a győri csatában, arra szépunokája nem talált bizonyítékot. Ezért nem is állítja. Ez ritkább erény, mint gondolnánk.
A felkelés után gróf Nádasdy Mihály, Komárom megye főispánja megyei esküdtté tette, és rábízta a komáromi várépítésen dolgozó munkások felügyeletét. Ott megismerkedett Ürményi Miksával, aki a kormány részéről felügyelte az építkezést. Egy évvel később a tatai járásban lett esküdt. Ürményi szemmel tartotta, és az agárdi birtoka vezetését akarta rábízni. Nádasdy megelőzte: 1814 elején a kápolnásnyéki birtokát adta a kezére. Két főúr versengett egy huszonöt éves esküdtért. Nádasdy nyert.
Agárd tehát nem lett az övé. Fia, János, később mégis ott lett uradalmi ispán. Vannak dolgok, amelyek egy nemzedékkel később érkeznek meg.
Egy évvel korábban, 1813. július 22-én Környén feleségül vette Szorg Teréziát, Szorg Ferenc és Eőry Terézia lányát. Az anyakönyv szerint a vőlegény huszonnégy, a menyasszony huszonegy éves volt.
Kápolnásnyéken beköltöztek a gazdatiszti házba. Ebben a házban nőtt fel Vörösmarty Mihály, az előző gazdatiszt fia. Nem itt született, egyévesnél idősebb volt, amikor a családja beköltözött. A Vasárnapi Újság, Kremnitzky és Harsányi mégis mindhárman úgy tudták, hogy itt ringott a bölcsője. Tévedtek. A bölcsőt később hozták. A ház ma Vörösmarty Emlékmúzeum. Kolosváry évtizedekig lakott benne, Eszter lánya már itt született. Ezt a táblán nem írják ki. Most ide írjuk.
1815 novemberében Kolosváry levelet írt a vármegyének. Panaszt tett. Az előző gazdatiszt, aki akkor már a Nádasdyak kis-velencei birtokrészét bérelte, tartozott neki. Több kérés után sem fizetett.
Ide a számokat. Tíz pozsonyi mérő rozs. Három mérő árpa. Egy panaszlevél, aláírva: „alázatos szolgájok Kolosváry Mihály, Gróf Nádasdy Ő Excellenciájának kasznárja”. Az adós neve: nemes Vörösmarty Mihály.
A vármegye 1816. március 12-én Székesfehérváron intézkedett. Magyary János bíró és Nagy László esküdt maga elé hívatta az adóst. Az idősebb Vörösmarty elmondta, hogy annyira kifogyott a gabonából, hogy a saját szükségletére is készpénzért kellene vennie. Megígérte, hogy a következő nyomtatás után mindent megad. Kolosváry ezzel megelégedett. Az irat szerint a panasz „barátságosan elintéztetett”.
Az adós fiából lett a Szózat költője. A hitelezőből a költő barátja. A rozs sorsáról a források hallgatnak.
A barátságról viszont beszélnek. A Vasárnapi Újság 1863-ban azt írta, hogy Kolosváry „Vörösmartyval ifjú korától kezdve, mindvégig a legbensőbb barátságban élt”. A költő tizenkét évvel volt fiatalabb nála. A cikk testi-lelki barátságot emleget. Unokája, Kremnitzky Ferenc 1932-ben feljegyezte, hogy maga Kolosváry ezt szerényen kis túlzásnak tartotta. Ebből a megjegyzésből többet tudunk meg róla, mint a dicséretből.
Kremnitzky még ezt is feljegyezte. A két Mihály egyszer közösen ülte meg a névnapját, a környékből összesereglett barátok körében. Vörösmarty ezen az estén pohárköszöntőt mondott, ami nála ritkaságnak számított. Szép beszéd volt. A vendégek egy részének mégis az agárdi pap, Daniss tósztja tetszett jobban. Így megy ez. A családnál maradt egy tál Vörösmartyék háztartásából. A párját Kremnitzky a székesfehérvári múzeumnak adta.
Nyolc gyermekük született. Károly 1814-ben, Mihály 1815-ben, Teréz 1817-ben, Julianna 1820-ban, János 1823-ban, Antal 1826-ban, Ferenc 1829-ben, Eszter 1832-ben. Julianna másfél évet élt. Ferenc négyet. Így megy ez.
Eszter 1832 februárjában született. Az anyja ugyanazon év november 8-án halt meg, negyvenkét évesen. Az anyakönyv halálokként görcsöket ír: convulsiones. A család úgy gondolja, a kolera vitte el, amely akkor járt az országban. Kolosváry negyvennégy éves volt, a legkisebb gyereke nyolc hónapos. Arra nincs adat, hogy újra megnősült volna. A feleség sírkövére latinul ezt vésette: coniux carissima. Legkedvesebb feleségem. Ezután még harmincnégy és fél évet élt.
Károly huszonöt évesen halt meg, 1839-ben. Ifjabb Mihály negyvenévesen, 1856-ban. Így megy ez.
Antal 1848-ban honvéd lett, tüzér főhadnagy. A hegyesi ütközet után megkapta a katonai érdemjel harmadik osztályát. A szabadságharc után királyi folyamfelvigyázóként élt. A folyóknak mindegy, ki melyik oldalon tüzérkedett.
János apja nyomdokain járt: Gárdony–Agárdon lett uradalmi ispán, és a Nádasdy-birtok gazdatisztje. Első felesége Anger Anna volt. 1871. augusztus 19-én kislányuk született, Terézia Anna. Az anya tizenkét nappal később, augusztus 31-én meghalt gyermekágyi lázban. Kolosváry Mihály negyvennégy évesen temette el a feleségét, a nyolc hónapos lánya mellől. A fia negyvennyolc évesen, a tizenkét napos lánya mellől. Vannak mondatok, amelyek egy családban kétszer is elhangzanak.
Az apa, amennyire tudjuk, nem nősült újra. A fiú kilenc hónap múlva igen. 1872. május 26-án feleségül vette a kápolnásnyéki Balassa Jolán Jozefát, aki húsz évvel volt fiatalabb nála. Volt egy kislány, akiről gondoskodni kellett. Terézia Anna 1874. november 22-én halt meg, három évvel és három hónappal a születése után. Halálokként tüdőszélhűdést jegyeztek fel. Így megy ez.
A házuk ott állt, ahol ma a Hotel Holdfény. 1873. február 28-án Terézia Annának húga született, Ilona Jolánka, a szépunoka dédanyja. Március 1-jén Agárdon keresztelték. Gróf Nádasdy Ferenc és felesége, Zichy Ilona grófné tartotta keresztvíz alá. Ők építették a nádasdladányi kastélyt, Tudor-stílusban. A grófné csak az alapkőletételt érte meg. 1873. szeptember 5-én halt meg Agárdon, huszonnégy évesen, fél évvel a keresztelő után. Az anyakönyv halálokként hányszékelést ír, mellé zárójelben: Colera. A gróf úgy építette fel a kastélyt, mintha a felesége még élne. Nem nősült meg újra. Ha a család feltevése igaz, a kolera kétszer is betért ebbe a történetbe: egyszer a gazdatiszti házba, egyszer a kastélyba. Nem válogatott.
Eszter 1866. május 20-án ment férjhez Kremnitzky Ferenc körorvoshoz, a későbbi járási orvoshoz. A pesti vendégek magukkal hoztak egy magas, bozontos hajú, szakállas fiatalembert. Asztalosinasból lett festő, akkor még senki sem ismerte. Egész este az egyik nyoszolyólánynak, a menyasszony rokonának, Kolossváry Rizának udvarolt. Munkácsy Mihálynak hívták. Tizenhárom évvel később, párizsi palotájában, még mindig érdeklődött a kis Riza iránt. Ezt Harsányi Zsolt írta meg a Pesti Hírlapban, 1934-ben.
1863-ban, amikor a Vasárnapi Újság megírta a portréját, Kolosváry hetvennégy éves volt. A lap szerint naponta gyalog ment ki a majdnem egyórányi távolságban lévő gazdaságba, mindig gyalog. A szigorúságig pontos és rendszerető volt, az alárendeltjeivel mégis kegyes és jószívű. A lap szerint a vallásosságáról a velencei templom és a szegények tudnának tanúskodni. A Nádasdyak három nemzedékét szolgálta, összesen fél évszázadon át.
1867. március 20-án, hajnali három órakor halt meg Kápolnásnyéken, hosszas gyengélkedés után. A gyászjelentés aggaszályt ír, az anyakönyv marasmus senilis-t. A kettő ugyanazt jelenti: elfogyott az idő. Két nappal később temették el Velencén.
A gyászjelentésen négy gyermek neve áll: Teréz, János, Antal, Eszter. Nyolc született.
A sírkő szerint nyolcvan évet élt. A gyászjelentés és az anyakönyv is nyolcvanat ír. A sárvári keresztelési anyakönyv szerint hetvennyolcat. A Vasárnapi Újság négy évvel korábban hetvennégyet írt, és pontosan számolt. A kőfaragó bőkezűbb volt.
Abban az évben, amikor meghalt, megszületett Eszter fia, ifjabb Kremnitzky Ferenc. Hatvanöt évvel később ő írta le, hogyan ülte meg a nagyapja névnapját a nemzet költőjével. Egy nemzedék elment, a következő feljegyezte. Így megy ez, és jó, hogy így megy.
Kolosváry Mihály a felesége és a lánya, Teréz mellett nyugszik Velencén. Teréz 1878-ban halt meg, hajadonként. A három kő ma is áll. A legutóbbi fényképen koszorú van előttük, nemzeti színű szalaggal.
Kápolnásnyéken pedig áll a gazdatiszti ház, ma Vörösmarty Emlékmúzeum. Az egyik Mihály ott nőtt fel. A másik ott öregedett meg.
Ide hallgassatok: aki legközelebb a múzeum kapuján belép, köszönjön mindkettőnek.
Források: Vasárnapi Újság, 1863. március 15. (10. évf. 11. sz.), kapolnasnyek.info/kolosvary-mihaly; sárvári római katolikus keresztelési anyakönyv (1788); környei házassági anyakönyv (1813); velencei halotti anyakönyvek (1832, 1867); agárdi római katolikus keresztelési és halotti anyakönyv (1873); Kolosváry Mihály levele Fejér vármegyéhez (1815) és a vármegye 1816. március 12-i jelentése; Kolosváry Mihály gyászjelentése (OSZK); Kremnitzky Ferenc: Kicsiségek – nagy emberről (1932), kapolnasnyek.info/kicsisegek-nagy-emberrol-vorosmarty-kapolnasnyeken; Harsányi Zsolt, Pesti Hírlap, 1934. augusztus 19., kapolnasnyek.info/munkacsy-mihaly-kapolnasnyeken; Báthori Gergely családfakutatása és fényképei, közzétéve a szerző engedélyével.